Gyerekszerelem
Éreztem forró csókod ölelését,
Tekinteted őszinte melegségét.
Két kezed óvatos érintését,
Szíved önzetlen szerelmét.
De hamar véget ért a pillanat,
És elvesztettem önmagamat...
Gyermekszívben bimbózó szerelem
gyorsabban elszállt, mint a gondolat,
ám amíg élek, el nem feledem
kópés-huncut, jóképű arcodat.
Szívem hozzád szólal, érted epedez,
Kedvem volna veled lenni perceket.
Lehet, minden vágyam hiábavaló,
De az is lehet, hogy lesz még ez való.
Mikor ősz lett a vasúti híd egén,
kilépett az utcára egy merész legény,
markában egy szál gyertyával lépdelt,
lángját lobogtatva Isten előtt térdelt.
Hideg folyóvíz súrolja a meseszép partot,
Kisgyerekek lepik el a zöldellő parkot.
Bújócskáznak egy-egy óriás fa tövében,
Rohangálnak a rétnek gyönyörű ölében.
...Azt se tudtam mi fán terem
a szerelem.
Azóta is önmagam múltját nevetem.
Ha lenne nap és lenne éj,
úgy szorítanálak, hogy szeretném...
Hiányzol.
Nem mutatom. De így érzek.
Mellettem vagy.
Sosem lehetsz majd az enyém.