Gyerekkor
Amikor gyermek voltam,
csak játszani akartam.
Tanuláshoz nem volt kedvem,
labdázni jobban szerettem.
Jó szüleim kedvesen oktattak...
Május utolsó vasárnapján...
Gyermeknap a földtekén
Május utolsó vasárnapján,
Jusson el a szeretet s fény.
Legyen felhőtlen szeretetben,
Boldogságban kacagásban
Megannyi csodás pillanat.
Gyermeknapi jókívánságok...
Ma rólatok szól e szép nap,
mit is kívánhatnék néktek,
kíváncsi kis apró lények.
Ünnepek körül megkísért a vágy,
fájó szívem a múltba visszavágy.
Gyökereink hívogatnak néha,
jó lenne visszamenni a múltba.
...még ma is érzem arcomon a nyári napsugarat...
érzem, miként lágy kezével megsimogat...
a bánatot, mit aznap kipirult, mosolygós arcom mögé űztem, még ma is érzem...
ugyanúgy elszorul tőle a szívem,
ugyanúgy remeg tőle a térdem...
Ablakocska,
kicsi "kocka".
Ott süt most be
a Napocska.
Reggel van még, kora reggel.
A hold bujdosik, a nap még nem kel.
A csillagok is elrejtőztek, el mind egy szálig...
A kertben csak a hó világít.
Elszálltak az évek felettem,
Kegyes volt a sorsom énvelem,
Adott sok jó és rossz emléket,
Szívemben őrzöm csak a szépet.
Gyurma, gyurma, gyurmázunk,
Gyurma Gyulát formálunk,
hengerlünk és lapítunk,
gyúrjad, gyúrjad, formázunk!
Verset fon a kétely
Akkor még csak gyermek voltam,
Mikor nagyapámat láttam holtan,
Békés arccal koporsóban,
S bár már ajka szótlan,
Körülötte bánat izzott minden szóban.
Csillogó karácsonygömb,
és fényes, foszló kalács.
A föld hófehér ruhát ölt,
pattog a tűzőn a faháncs.