Gyerekkor
Mikor rád gondolok, eszembe jut a szemed,
Miképpen a zebrán megfogtad a kezem.
Tipegő, dobogó lábak,
gyermeki örömök, vágyak,
csak egy kis mese és játék,
ennyit kér a mosolyáért.
Felhőtlen gyermekkor
Nagyi ölében...
- idejétmúlt,
szép emlék.
...nekem négy-színt fogott fényes, varázs-tollam,
sógyurmát formáltam, színes radírt rágtam,
minden tiszta helyre szíveket firkáltam
Csillag voltál, ragyogtál,
A gyerekekkel mindig játszottál.
Eltelt sok év, sok hosszú év.
Ha bűnös voltam, mindig megbocsájtottál,
Elmentél, és nem is búcsúztál.
Nézem, ahogy a fagyos aszfalton
A fotoncseppek szétgördülnek.
Nézek a jövőbe, rágódok a múlton,
S az emlékek újra életre kelnek.
Szeretet kulcsra zárva
Közhely lenne itt a múltat
csak részemről dicsérni,
megidézem a tanúkat,
ők fognak most mesélni.
Nem suhantak még a gyerekkori nyarak,
de már akkor is élénk volt a képzetem...
Mosoly ül ki az arcomra,
mikor megidézem a gyerekkoromat.
Mikor az életen még nem gondolkodtunk,
mert még csak gyerekek voltunk.
nem volt disznójuk csak tojós tyúkok...
Ha úgy lennék normális, mint ahogy mondod,
Talán lepkeként szállna el minden gondod,
De pillangóhatással dominósor dőlne fel,
Mert a szavakat vésni szívbe, és nem kőbe kell.
Látogatás szülővárosomba
markolom a múlt időt
de az lassan tovaszáll
hazajöttem mielőtt
életem is odébbáll
Még nincsen rajta semmi karc,
Tej ette csupán fogát,
Puha bőre, mint a vaj,
Nevetése tölti be a szobát.
Este elterveztem, hogy reggel iskolába én is szűk farmerbe megyek,
mint a Marcsi, vagy a Viki!
Én sem járhatok szoknyában, mert az már gyerekes és olyan ciki.
Gyorsan fel is próbáltam szűk nadrágomat, de villámként ért a felismerés,
rajtam nem tapad!
Hideg libabőr alszik a takaró alatt,
Még nem volt ideje felmelegedni.
Az utca fénye a plafonon szaladt,
A sötétséggel akart összekeveredni.