Gondolkodás
Amikor úgy érzed, elszakadt a húr
összeforrasztani már nem lehet
életed fogytán, a szél is elfúj
körülvesznek magányos emberek.
Verset fon a kétely
Akkor még csak gyermek voltam,
Mikor nagyapámat láttam holtan,
Békés arccal koporsóban,
S bár már ajka szótlan,
Körülötte bánat izzott minden szóban.
Itt vagyok. Hófehér cipőmet elnyűtte a város,
Sárga, szürke, barna, fekete, undorító, sáros,
S valamiért úgy érzem, hogy a lelkem is épp olyan,
És sikálhatom azt kefével, szivaccsal bárhogyan,
Többé már nem tisztul...
Többé már nem tisztul?
Az örök kérdés, hogy van-e mennyország?
Na és ha igen, az milyen, és hol van?
Kell, hogy az érveket velünk megosszák,
s megfejtsük létünket élőn és holtan.
Halálra gyötört,
Kínzások után csak báb
Maradt asszonyi
Testek mondogatják, mint
Gép: Tévedtem, tévedtem.
Egy kávé mellett szűrt fényben Horatiot nézem.
Mily kellemes, semmi délután!...
Csend van,
Csak az óra kattog.
Nincs csend,
Az óra kattog.
Az álom varázslatos tengerében úsztam,
mikor ébresztőm felvillant...
Fent a csillagokban
Kicsi ház, hol régen annyit ábrándoztam,
túl a kerítésen oly sok csodát láttam.
Kicsi ház, hol régen kertben bújócskáztunk,
búbos kemencében sült ki a kalácsunk.
Egy böllér balladája
Egész úton idefelé
azon gondolkodám:
elbújok az akol mögé
egy-két feles után!
Értékek értékelése
Elpusztult állat is táplálja a virágot
A lusta ember is viszi előre a világot
Egy gyufaszál is okozhat meleget
Egy százalék esély is beteljesülhet
Szakadt táskába is lehet pakolni...
Vagyok vagy sem?
Gondolkodom, tehát... mi?
Vagyok? - nem hiszem...
Gondolkodom, tehát érzek!
Gondolom, ez az, ami éltet.
A múltban hagytuk a jövőnket,
Felemésztették közös erőnket.
Egyre nehezebb kitartani,
Agyat s szívet szétválasztani.
Miért van az, hogy ennyi mindent nem érthetek?
Tócsák csak, hol vannak ettől még a tengerek.