Gondok
Talán még jöhet érző lélek,
éghet a vesztes érzet tűzzel,
akár híd alatt, felett élek,
csonkolt léttel, rám hajló fűzzel
kifelé befelé ugyanúgy ritmusos
elzavar hazavág pozitív mínuszod
fekete és fehér színtelen világod
napodat ollóval holdastul kivágod
Búsulok, ha arra gondolok,
a világban hány és hány
remek életet kiontott.
A tegnap előtt és a holnap után
Apropó, majd kiment a fejemből,
De már sajnos nem kezdem előről.
Viharos fellegek
szántják fel az eget,
letérdel a bokor,
még a föld is remeg...
kedves, nézd el nekem,
ha szépeket már ritkán mondok,
jólesik, hogy itt vagy velem,
de látod, lekötnek a gondok
Néma csend, koromsötét,
A csillagok pislákoló fényét
Csak néha-néha látod -
Ez már nem a te világod.
Elhagynak az évek,
csak a gondok maradnak.
Fáradt nappalok élnek,
fájó éjszakák szakadnak -
porba hullnak a remények.