Gazdátlan kutya
Kóborol az utcán,
csapzottan és sántán,
fázik és éhezik,
ereje is fogytán.
Fogadj örökbe, ha teheted...
Vannak kutyák, kiket kutyába se vesznek,
- a kötődés rabság, s nem a szeretet!
Kiknek a nyakára durva láncot tesznek,
s eljátszatnak velük egy vad szerepet.
Kutyamenhely, igen ők is élnek,
De hány ember van, kivel nem törődnek,
Adód egy százalékáért könyörögnek,
Ha megkapják, sokat érte nem tesznek,
Abból szegény állatok keveset esznek,
A kutyák belőle gazdagok lesznek,
Az egy százalék nagy része zsebre megy,
Velük kellene kezdeni, utcára őket kitenni.
Ballagok lassan az úton,
Nem sietek olyan nagyon.
Előttem kóbor kutya megy,
S hova? Neki egyre megy.
Csak kenyeret koldult,
Félelmében mordult,
De kővel dobták meg,
Jutalma az ütleg
Fönn az égen, messzeségben,
Felkelt már az éji hold.
Alatta a szűk ösvényen
Apró, korcs kutya loholt.
Ez a lompos kóbor kutya
kedves arcú, kicsit buta,
de nem csoda, hisz az árva
nem járt kutyaiskolába.
Egy kidobott kutya az autóbuszon - Egy megtörtént eset hatására
Szemeiben riadt fény ül,
ahogy ténfereg az autóbuszon egyedül.
A sok ember nézi és nagyon sajnálja,
de egyik sem az Ő gazdája.
Az elmúlt napokban a
közért előtt járva,
egy gazdátlan kutyát
láttam sántikálva,
s tekintetében a
kétségbeesés talán...
A rácsokon túl
(Gazdátlan kutyák siratása)
Évtizedek súlyát vasrácsokban mérik,
miért jött világra, ha többé nem kérik?
Kifacsart a szíve, reményei romban,
de bízik még az emberi irgalomban.
Egy menhelyen
Nem találom fekhelyem.
Körülvesz a kerítés,
S érzem, közeleg a kivégzés.