Fogadalom
Lehoznám neked a csillagokat,
a Szaharán forrást fakasztanék,
megmásznám az Alpokat,
mindezt, mindezt érted tenném.
Kicsimnek figyelmébe
Azt mondod, változott! - Mihez képest?
Úgy látom, semmit se, maradt ő, mint volt...
Nincs naptárban még egy nap,
amin felnőtt és gyermek
ennyi mindent megfogad,
ám ezek később terhek.
Ígérd meg, hogy jobban fogsz szeretni,
a tűznél is erősebben akarsz égetni,
lobbanjon lángra benned a szeretet,
a saját napkorongodat kell életre keltened!
Az újévre megfogadom!
Nem lesz annyi gondom, bajom.
Magam többet nem sanyargatom.
Nevetek majd, és mosolygok akkor,
ha erre lesz alkalom. Mindennap
eszem, alszom egy keveset, ha
kerestem rá már eleget. Lesz
pihenés vagy hasmenés? Bár az...
Újév első perceiben megteszik ezt sokan,
megfogadják, hogy sok mindent csinálnak máshogyan.
Kis dolgokban rejlik, hogy mi is lehetne más,
sorsunk kockáján a legjobb dobás.
Az élet hosszú, rögös útján egykor külön jártunk,
Még nem ismertük egymást, nem tudtuk, hogy kire vágyunk.
De hosszú utunk minket végül egymáshoz vezetett,
S kézen fogva mentünk tovább, amerre csak lehetett.
Most is hallom csendes szavad:
"Tudod, már nem leszek ifjabb,
mikor érkezel, meddig maradsz,
jön-e nekem télre tavasz?"
Minden nap megfogadom,
De megtartani nem tudom.
Könny szememet nem önti el,
Értetek sírnom nem kell!
Asztalokon fazék lencse,
Kísérjen el a szerencse -
Ami rossz volt, elillanjon,
Derű soha el ne hagyjon!
Fogadom, befonom szíved óvó szalaggal,
nem is hagyom senkinek, hogy bántsanak téged,
és gyöngéden bánok majd a mérges szavakkal,
értékelni fogom szavadat, véleményed.
Köszöntelek majd reggel sosem volt haraggal,
neked fogom adni a világmindenséget.
Éltünknek ne legyen
semmiben hiánya;
Jézusban az Isten
önmagát kínálja.
Virraszt egy ember,
kezében feszület.
Bűnbánó sóhaj száll,
fontos a becsület!
Szememmel nem látlak, te Drága,
de pórusaimban anyám keze,
ahogy remegő ujjait vezette
arcomon, s a tárgyakat
sorra adta:
Legyen szemed a kezed!
Előttetek, mint esküdtszék előtt állok
Szavaim a hallgatás fátylába burkolom
Lelkem izzón kiált a hajnali némaságba
Közeleg már a megtisztulás, a fogadalom