Fizika
Fizikaórán az idő szint` megáll,
valamiről éppen magyaráz a tanár.
Valami szőrrel az ebonitot dörzsölgeti,
az osztály félálomban az órát lesi.
Különös érzéssel léptem be a terembe,
De azért mosolyogva ültem le a helyemre.
A könyveimet csendesen kitettem a padra,
Majd rájöttem: nem emlékszem a tegnapi anyagra.
Felragyog az arca,
Örök derűt mutat.
Csillog két kék szeme,
Ha új után kutat.
Magába húz naprendszerem
éhes fekete lyukká örvénylik,
sóhajom anyagodba merül...
Fohász a Négyjegyű függvénytáblához
Ó, függvénytábla, hogy imádlak!
De sok pontot veszthetek,
Ha készítőid hibáztak.
Igen, ahogy mondtad:
Szívedre tetted kezed,
hogy ott hordod a mágnest,
amely feléd vonz
s nem engedhet el.
Volt egyszer egy mező.
Virág nélkül, fű nélkül.
Nem ugráltak rajta nyulak,
Sapka nélkül, ész nélkül.
Asztalom mint Déva vára,
Hol a könyvromok nagyok,
S rendért küzd a tizenkettő,
Ki egymagamban: én vagyok.
Kvantumrészecskék
Lebegnek élettelen s
Élő anyagban
Egyaránt, s azon túl is,
A kozmosz óceánján.
Egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló mozgás
Ezt a verset, mentő feladatnak írom:
GYenge a tudásom, ezért majdnem sírok!