Fizika
...Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.
Az elektron nem sír vagy derül,
a foton repül időtlenül,
a kő csak fekszik, s nem tud róla,
pocsolyában alszik spóra
Fotonok, kvantumok, alvadt szférák,
égbe nyúló mozdulat, mit szétrág
jéghideg távoli űr, messzeség.
Megfagyott, csipkézett tündérmesék.
Ilyennek látlak vak szemmel téged,
szemembe redukált sötétséget.
Tudom, hogyan ívelt számos koron át
a vonzó történet örök tanulságul,
fején hogyan viselt aranykoronát
(amelynek dicsfénye máig nem halványul)
a büszke kétéltű, kristályos tavak
sekély vizének és partjának lakója.
Térben állva tündököl
egymást nézve két tükör,
közöttük egy foton rója,
mint az idő szószólója...
A Mindenségben a Galaktika
porszem csupán, bármekkora...
Mindenki helyesírás-szakértő, csak én nem?
Ezt amúgy komolyan kérdem.
Ugyebár az izobár
Állapot az hővel jár.
Vagy tán hő elvesztéssel,
Ha hőmérőnk nem vész el.
Figyelj, fiam, mesélek mostan Neked.
Egy földrész sem jelent már új csodát,
Kolumbusz is felfedezte már Amerikát.
Az öreg Föld is forog a ferde tengelyén,
Lapos korong volna, leestünk volna rég.
Távol tőled csak cammognak a percek,
Tudom, mint minden más, ez is relatív,
Eltérnek az inercia-rendszerek,
S az idő iránya sosem negatív.
Vannak, de nem látjuk őket,
hangtalan teszik dolgukat,
okosan gyűjtik az erőt
az elektronhiányokat.
Híres Newtont megihlette
tréfás kedvű almafája:
telt gyümölcsét elengedve
lehullott az, s éppen rája.
Gondolkodj okosan (XIX.)
Asztalon billegett egy kétkarú mérleg,
gondoltam egyet, most valamit megmérek.
Egyik serpenyőbe egykilós súlyt tettem,
a másikba - vízzel - poharat helyeztem.
Gondolkodj okosan (XI.)
Nem szokványos a történet, próbáljuk meg elképzelni,
bajba jutott néhány ember, rajtuk kell majd segíteni.
Negyvenöt percet kell kibírni, ki fognak szabadulni,
de ezt a hosszú időt nekik kell pontosan kimérni.
Tantárgyiasított szerelmi vallomások
Irodalom:
Érted járna rímes óra,
Lyukas szívem, mit ha mentesz,
Nem tudja száz metafora,
Hogy te nékem mit jelentesz.