Fiatal
Egyszer mindenkinek eljön
Az idő súlyt akaszt nyakába
Lassan halmozza ahogy felnő
Mire ráeszmél annak súlyára
Zsenge virágok nyílnak,
figyelik a napsugarakat,
lágy szellőben nevetnek,
minden élményt szeretnek.
Pénzsóváros nőt feleségül vette,
pedig ő akár a lánya is lehetne.
Ez szerelem, azt hiszi az ötvenes,
behálózta őt teljesen a pénzéhes.
Beceneve a cica, mert szereti őket,
a dorombolós, cuki kis emlősöket.
Háza táján neki nagyon sok van,
elveszik a macskabirodalomban.
Áradathad közeledve
csapot papot otthagyott,
a sok bankkártyát szeretve
útlevelet nem hozott.
Részlet
Hol van az érzés a régi `90?
Volt ott öröm, bánat, sok is.
Emlékszem, milyen 100-assal fizettem,
Pedig gyerek voltam, ovis.
Bús, alja nemzedék, színtiszta ungárn,
Még pervollal is foltos,
Balra fordul, s jobbra az árny,
Minden úton stoppos.