Festmény
Lennél-e festmény a vásznon,
azon tündöklő napsugár?
Mi az, amit igazán szeretnél?
Énekeld el, kismadár.
Pygmalion és Galateia
Szunnyad a test, de a lélek álmodik éppen.
Fest. Kaleidoszkópján át milyen neki művészi kép?
Pazar, örvénylő szelet beillesztve többféleképpen.
Olvasd hát, ecset merülve szivárványba lép...
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Látok fényeket, vonzanak,
víz cseppjeiben játszanak.
Tiszta forrást, égből jövőt,
erdő mélyére beköszönőt.
Fent magasodott a türkizkék tenger partján
büszkén, délcegen a világítótorony.
Körötte szinte vibrált a fény, táncolt a Nap,
olyan megkapó volt, azt hittem, álmodom!
Az élet úgy szép, ha zajlik,
perceim csörömpölése, ha hangzik,
ha megélem a pillanatban rejlő csodát
ha magam is meglepődök: - nohát!
Fényes napsugár:
Fákon könnyedén táncol.
Galamb turbékol.
Forró nyár ült az ágra,
Vállamon féltett árnya.
az ott egy mellékalak
a képből kifelé néz
mögötte romos várfalak
s a bágyadtan intő kéz
kelme ráncaiba vész
vállán a csuha raglán
szabású de széles övpánt
hiába szorítja hasmánt...
Színes esőcseppek zuhognak egy szürke alakra,
zöld, piros és sárga is ez alkalomra.
Szivárványfelhőből viharos szél tombol,
olyanféle, amit az ember soha ki nem gondol.
Partra vetette éjjelünket
és minden édes, mezítlábas
tévelygésünket a csipkés
láthatár, melynek köldöke
Átszellemült lénye - Művészünk csak alkot,
hófehér vászonra pingál egy-két karcot...
...majd pacsmagol némán - terád cseppent engem...
Hófödte tájakon... - Adventi festmény
Hófödte tájakon futhatna a szán,
ha úgy élhetnénk, ó, mint réges-rég...
Most festek kék, tiszta eget,
vár a papír és az ecset,
fodros felhőn ül egy angyal -
ő az, aki megvigasztal
Ruhája, mint a feslő rózsa szirma,
magasan zárt és rengeteg.
Körötte érzed, hogyan lengenek
az illatok és édes permetek.
Kormos égbolton Varjak szállnak,
Gabonaföld fölött döntésre várnak.
Három út nyúlik a messzi tájba,
Nem tudod, melyiknek lépj nyomába.
Kérlek,
ne nézzed szomorún a hervadó szépséget...