Festészet
Ne rejtőzz el, látni akarlak,
Ne titkold el, mik belőled áradnak.
Mily csodás a fény, átölel, hajnal hasadt,
lopott percek, időt áll, pillanat fakadt,
nap ragyog az ég alatt, vízben öltözött,
nyugtalan lelkembe nyugalom költözött.
Dohos szuterén fullasztó szaga,
poros könyvek rendezetlen sora.
Fakószürke falat nem éri fény,
petróleumlámpa pislákolva,
halovány, gyenge lángot adva ég.
Hogy mi a festészet? ne kérdezd, nem tudom
nem tanultam, csak érzem és alkotom
Mikor megérzem a festőszer édes illatát,
szívemet valami furcsa érzés járja át,
s megszűnik a külvilág...
Sok szín, mit vászon bír,
szivárványszín, oly nagy kín,
feledni miért nem bír?
némaság fogságában rí.
Jer ecset, jöjj a kezembe.
Forogj, táncolj, dalolj, kacagj
Gyengéd ujjaim átkarol
varázsolj képet a vásznamra
A fantáziámmal,
vágyaimmal színezd be.
Sivatagi opera (Dali - Az égő zsiráf című festménye alapján)
nem zavar meg senki sem
türkiz operát zeng a keret
káosszá lassul az örök spirál
távolba málló szeretetembe
homokot karcol a látóhatár
Turbános Hölgy... egy gyönggyel a fülében,
mely vízcsepp alakú s ezüstös-szürke
álom-ékszer, felcsillanó fehér fénnyel...
Magányosan ül és vár, hogy megfessem, üde
Angyali szépséggel... tágra nyílt szemekkel
néz reám - válla felett -, szerelem-édes
szája, mintha tavaszi lágy napsütésben
csókra vágyódna, szépen kinyílva. Értelem...
Ki már látott résnyi ajtónyílásban
szikrázni ünnepi fényeket:
látta a csodát.
Kinek kedve van alkotni,
A félelmét is meg tudja mutatni.
Miután elalszik,
Egy kép álmában megjelenik.