Festés
Anyák napján korán reggel
festettem egy szép képet,
ezzel a kis képecskével
köszöntelek én téged.
Itt vagyok. Csend vacog
a tópart tükrében.
Álmodok. Látnokok
transzát kell átélnem.
Sosem voltam átlagos nő,
piperét és körmöt féltő,
a kezeim munkáskezek,
kapálok és kint ültetek.
Kalapál a szívem,
Nemrég én sem tudtam, igen!
Újba fordult hitem,
Nem hazugság a rímem.
Kértelek téged, hogy fess kékre,
Hogy olyan tudjak lenni végre,
Amilyet magadnak akartál,
Ám ecsetet nem ragadtál.
Tünde-leány, Tünde-leány,
miért sietsz, hová is futsz...?
Üzen az ég
Ódon, öreg ház takaros
szobájába lépvén sparhelt
mellett ott ült anyám csendben,
nem szólt! De jó meleg van!
S e mondat még sokszor
elhagyta ajkam!
Két kicsi lányka
Festenek, fehér vászon
Színessé lesz, kép
Születik kezük nyomán,
Csupa rejtély alkotás.
Szinyei Merse Pál
festette e képet,
festő nem alkotott
soha ilyen szépet.
lefest az est
Naplemente
Smink az arcodon
Holdtenger
Hűs szellő lengi körbe
Míg fejest
Ugrik a sima víztükörbe
Lefest az est
Homokban test...