Feleségem emlékére
1955-2008
Nézd el nekem,
ha szó-kövekkel dobálóztam,
hogy kép-késekkel vagdalóztam,
nézd el nekem!
Emlékszem, szokatlanul szép nap volt.
Tihany, a parton sétáltunk ketten.
Halk voltál, csendes szótlan, lehangolt.
Te már tudtad, szíved halkan retten.
Szürke homokká porlott szét életem,
lassan széthord az idő, mint port a szél.
Lelkembe mar minduntalan végzetem,
fülemben ott dobol a szüntelen miért?
Langyos estén, nyárutón,
felfelé dombkaptatón
oson csendes, nyári szél,
ifjúságunkról mesél.
Megérkezett megint Irén napja,
Már a negyedik telik nélküled.
Ha visszagondolok a rég múltra,
Valamikor, de szép is volt veled.