Félelem
Mint a lapulevél, úgy lapulunk,
szárán békés szöcske készül
ugrásra, bezárva elpuhulunk,
löttyedtre vastagszunk végül
I.
Hangzavar volt, káosz, ricsaj,
förtelmesen harsány zsivaj,
énekelt egy vészjós szirén
poshadt tenger bűzös vizén
A szegények meghalnak,
A gazdagok nem élnek,
Örökké élhetünk,
Ha nem csinálunk őrültséget!
Vírus - maradj otthon!
Mint egy gonosz boszorkány,
most itt botorkál,
s fekete fátylát térítette ki,
kérlek, most ne menj ki!
covid-19
Remény szikrájával, félelem
parazsával,
földi imák hangzatával
csak
remélni tudom, hogy lesz
feltámadás harmadnapon!
Vihar előtt a csend, békesség lelkedben bent.
Semmiből rád törő érzés, szaporodó légzés,
felborul benned a rend, zűrzavar odafent.
Előtör benned a kérdés, mi benned eme égés...
Lett mindennapi rigmus,
Karanténban a világ.
Itt a koronavírus!
Lezárták Itáliát.
Elérte a Földet újra a kór,
Gondoljunk vissza akkor!
Hány ilyen volt már régen,
Mennyi nyavalya földön s égen!
Apró, igaz baráti körrel,
Meghitten, teli élettel,
S egy lelki társsal szívből
Élni szabadként a sikertől.
Volt egy otthonom, elhagytam...
Szívembe mélyen belemartam!
Soha nem veszi el ezt már senki!
Jó volt egyszer, régen szeretve lenni...
Keresem újra otthoni nyugalmam,
Száradó fakérgen napfény-sugaram!
Azt hittem, már nem szólnak meg soha,
nem kell álarc, sírhatok magamért,
de lasszót dobál minden okos szóra
magas lóról sok "szmokingos" bajadér...
Közeleg Karácsony,
nem lesz hófehér,
míg ember a világon
félelemben él!
A halál rothadó angyala vagyok,
egy gyolcs a hátamon lángolva ragyog
és fekete szénné pörköli lelkem...
Félek. Nem merem.
Gondok. Fejem verem...
Még sosem voltam ennyire hitetlen,
teljesen felemészt az istenverte láz,
cserben akar hagyni átkozott szívem,
most sírhattok értem egy Ave Mariát!