Félelem
Ez az év már jobb lesz, lehet...
Emberek nyújthatnak segítő kezet!
Beáramlik betegségbe a politika,
Pedig a birkózásban sincs erotika...
Hol rozsda lepte kapu tárul fel oldalt,
Ott térj le az útról, beszélgess a holddal.
Elregéli, mi történt nem messze onnan.
Egy kastélyban árnyak játszottak bátorral,
Kit aztán meggyötört a rettegés.
Jő világvége?
Sötétszürke felhők gyülekeznek,
Hátborzongatók és ijesztőek.
Este van, - akár éjszaka lenne,
Madársereg szálldos fejvesztetten.
Nézd, sír a Végtelen,
már nem remél megértést,
úgy fáj az értelem,
ha nem talál utat.
Lelkem klasszikusain sárga lapot szorongat a remény.
Szívem hevén lobogtatja már pirosát a félelem.
A bezártság húrjain félig megfagyva csüngök - kemény -,
szabad szellemem szárnyalására testem súlyát fércelem.
Jelenleg nincs elfogadásra váró versed
Üresek az ívek,
szótlanok a napok.
Maszk rágta mosolyod
félelembe fogyott.
A halál rothadó angyala vagyok,
egy gyolcs a hátamon lángolva ragyog
és fekete szénné pörköli lelkem...
Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:
Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.
Nem marad már semmi, semmi...
sosem tudok jól szeretni -
"huzatos padlásszobákban lakom,"
Csigalépcsők búja roppan az éjbe,
Egy családi portré csüng a falon -
Kint bagoly huhogja bajait széjjel.
Groteszk gondolatok csipkézik az elmém,
Elhervad a jelen, nem tudom, hol vagyok.
Amikor rácsok híján
mégis... börtön otthonod(!)
- bárcsak - közben
szemed lehunyod...
Régen történt, hogy az idill szobájában
egy buboréksóhaj ült tea gőzében,
egyszervolt reménnyel, régvolt csodájában
izgágán kóvályog, nem fér el bőrében
ha minden idegszálunk megfeszül
hogy lehet kibírni őrizetlenül
hogy a régit az új felülírja
Bősz, hömpölygő bíbor-árban
megrogyott a kártyaváram...