Félelem
Olykor a csend körbevesz.
Egy szó sem jön elő.
Csak pár gondolat kószál el.
De akkor te újra megjelensz.
Emlékeztetsz rá, hogy nem jó ez.
Mondd, miért félek ennyire?
Felfénylő remény, te csaló!
Nem látszik tőled a való.
Fáradt föld felett sötétség táncot jár,
Kétség két karjában vándormadár vár,
Mezőn nem ringatózik búzakalász,
Sárba süllyedt üresen a csigaház.
Ma láttam az oktalan vak gyűlöletnek arcát:
Tekintete lángolt és szája mocskot fröcsögött.
Nem marad már semmi, semmi...
sosem tudok jól szeretni -
Mikor útjaink elválnak,
Gyermekeink térdre rogynak...
Megváltóra vár az elfáradt világ
- már ajándékra kötik a pántlikát -
úgy vagyok, mint a legtöbb, ha jön a nap,
szívemben én is várom kis Jézuskát.
Késélen táncol szikra életem,
Hasztalan sikolt fel az értelem.
őrlő nyomorító bűntudat
de hirtelen minden elszáll
és csak az üresség marad
kába marcangtalan való
mire vágytam
kiköpve ajkaimon minden rozsdakardhalat
kik régóta szívkamrámba ragadva
várták mikor jön el a perc...
Magam vagyok magamnak,
Nem akarok neked megfelelni!
Nem vagy nekem, zavarhatsz,
De végleg el foglak felejteni.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Úttalan utakon jártam,
kerestem én, de semmit sem találtam.
Az élet szaggatott, tüskéi szúrtak,
forrásnak cseppjei rám nem hulltak.
Ha kijártunk
Minden tévutat,
Akkor rájövünk,
Vissza kell térjünk sajátunkra.
kivagyok mert sosem tudom éppen ki vagyok
csak a habkockák szaladnak végig rajtam
futkosva csak jobban összezavarva
ők vetnek bele a merengésbe
Én nem akarok! Nem akarok eltűnni,
Olvadni, szétesni, maradni, fakulni,
Téglafalba épülni úgy, ahogy a többi.
Engedjetek innen! Több akarok lenni!