Félelem
Visító, fájó hang,
sziréna, képzelet.
Két és fél járólap
jelenti a tered.
Akartalak, de meg nem kaptalak...
Békén téged én sosem hagytalak.
Hosszú ideig tetszelegtél előttem,
Szemembe mondtad, mindig bejöttem.
Szívem, nem tudom, mit mondjak.
Vár tán egy új holnap.
Sárgult, rozsdás falevelek
ősszel, ha lehullnak a földre,
messze hordja az őszi szél
lassan, elvesznek a ködbe.
A Derecskei humorfesztiválon
Elvesztettem a télikabátom.
No, de sebaj, mert jön már a szép tavasz,
Igaz, néha az idő még ravasz.
Büszke nő vagyok és anya,
van, mikor az ördög maga,
olykor magányosan élek,
néha a szerelem éget.
Mint egy földre szállt angyal, úgy jöttél felém,
kifényesedett számomra a remény.
Révedezni kezdett szemem a kómából,
lelkem is kilépett a valóságból.
Mitől, miért félünk?
Nem a sötéttől félsz,
hanem amit benne vélsz.
Ingatag talaj
Minden vagyok a semmi ölén,
Valóságnak homályos köbén.
Rezeg a léc, mert rajta állok,
Megfontolva, remegve járok.
Minden lépésben benne a kudarc,
Mégsem állhatok, az élet egy harc!
Az adventi koszorú négy szál gyertyája
csodálkozva tekint e romlott világra.
Nem értik, miért folyik a sok háború,
szegény emberek sorsa miért szomorú.
Amikor kis fámra tekintek, azt érzem,
már soha többé nem kell majd hazatérnem,
keresnem az otthont távoli világban,
hisz senki nem élhet énnálam cifrábban.
demencia
Értelem határán csoszog a gondolat,
érzi, itt felejtett valami fontosat...
fogynak az emlékek, pillanat a jelen,
szemében tünékeny a régi értelem.
Egy műtét előtti félelem
Ne sírj,
Én is csak egy halandó ember vagyok.
Szomorú lett erre a táj,
Eső szitál,
Ha már nem ébrednék fel.
Titkos jel, melyet csak mi ismerünk,
Ketten tudjuk, mit jelent és nevetünk.
Csak bámulnak utánunk az emberek,
Hogyan lehetséges ilyen szintű szeretet?!