Fájdalom
A magányról
Néha jó,
Mint vágyhajó,
Álomszárnyán szárnyaló.
Bűzös lehelet, vodka szag,
a mocsok mindent átitat...
Bánatos e szív, mi úgy gyötör,
vigaszt keresve csak fájdalomra talál,
s mily kegyetlen a sors ismét,
te boldogság, ki mindig megcsalál.
Ordítás, fájdalom, fogcsikorgatás,
egy oroszlán hajol a fellegeken át.
Egy élet margójára
Csodás tavasz volt, nap ragyogott,
Sugara minket simogatott.
Légben bűvös varázs kavargott.
Két sötét alagút -
mindkettő végén
széles terekből szűrődik a fény.
Vegyszerszagú függöny lebben.
Tegnap este még oly szép volt:
fénylettek az ezüstcsillagok,
kacarászott a telihold,
virág ontotta az illatot.
Második esély
fogódzót kerestem mikor lelkem fázott
te rám terítetted a saját kabátod
elgáncsolt az élet te felsegítettél
rám se hederített aki miatt lettél
Az idő múlik, hogy elvehessen még egy percet.
Kellett egy kicsit, majd ad, aztán újból elcsen.
Büszke sólyom figyel a tölgyfán,
makkok hullanak az égből némán.
Talán magot vet majd valamelyik,
s kinő hajnalban az egyik méltán.
mennyekbe pokolba
gyengéden mostoha
ámítás szerelem
kegyetlen kegyelem
akárhol alkalom
soha több akarom
szétfoszló remények
jönne már elkésett...
Anyák napjára
Anyák napja - veled -
nekem már nincsen soha.
Hagyod, hogy hozzád beszéljek,
de kezemben sír az orgona.
A sikert már el nem érem
Olyan kicsinek érzem magam ma este,
Olyan védtelennek,
Erős lennék,
De nem tudok, hisz nincs már remény.
Amíg volt drága Édesanyám nekem,
Szeretetben fürösztött, nevelt engem,
Mindig elűzte Ő minden kételyem,
Szükségét semminek sosem éreztem.
Anyám haknizik
Az emberek azt hiszik,
Hogy aki olvas pl krimit...