Fájdalmas szerelem
Csak egy pillanat volt az egész,
rám nézett és elfogott egy érzés.
Kellemes volt nagyon,
sosem felejtem azt a napot.
Szeretlek, csak egyetlen szó semmi több,
Szeretlek, mert velem vagy jóban-rosszban,
De néha messzi látlak a távolban, messzire ahol már nem látlak,
Valamikor pedig mintha itt lennél mellettem.
Bárgyú vigyorom könnyek mossák tisztára.
Könnyem, mint egy patak hirtelen árad,
s majd lepedőmön foltokba szárad.
Fájdalmam kiáltom, ó, az én Júliám!
Te, ki becstelen, s hozzád nem méltóan
távoztál.
Miért tette ezt-azt az úr?
Teljesedni kíván a kín, alvásomat zavarja,
lélegzetvétel egyre nehezebb, lelkem porát
kavarja.
Szívem még megdobban most is, ha valahol látlak,
nem tudlak feledni, ég bennem a szerelem.
Titokban nézem az utakat és visszavárlak,
tudom, hogy benned is tombol még az érzelem.
Ma még bánthatsz, ahogyan tetszik,
Ma még tűröm, ahogyan eddig.
Ma még sírok magamba zárva,
Ma még bírom, senki se látja.
Ma még engedem, nézz át rajtam,
Ma még szívem száz darabban.
S dobban a szív, mert dobbanni kell, az égető lángnak égnie kell.
Mert mivé levé nélküle, ha nem éled át az életnek értelmét,
és nem fordítanád fejedet e kegyetlen szenvedés felé.