Fagy
Esteledik - árnyakban
szűkölnek mind a fények,
kertünk kopasz ágain
a megszokás babrál -
távolabb húzódik
tőlem most az élet,
a függés független -
alig egy hajszál...
Kínai versformában...
Jégcsapok
Fürtökben csüngnek
Sorban az eresz alatt.
Fecskefészkek üresek,
Rég elköltöztek.
Itt a tél
Csípős szél fújdogál, hozza a tél illatát,
Ködös hajnal dereng, nem látni nap sugarát.
Erdőt, mezőt s rétet szürke lepel befedte,
Fák könnye hull, lombjukat a szél tönkretette.
Úgy tűnik, a bárányfelhők már téli szállásukra vonultak,
És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak...
A könnyű, esti szél dúdolgatva havazást ígér... varjúknak?
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Vastag a jég, és száguld a szán,
messzire jutsz a tél vonatán;
fagy sem kisebbít vonzerején,
barázdát szánt a hó mezején.
Legyen boldog karácsony,
a béke legyen most a kabátom,
szeretettel bélelve és önzetlenséggel
hímezve.
Az ősz készen áll, nem tréfál,
Tájon innen s túl átsétál,
Gyűjti a kevés meleget,
A hidegnek készít helyet.
ha te hajnal leszel
én faágra fagyott hópihe
Istenen mit veszel
ha nem hagy meg néked télire
Hiányod nyomán
Dér ül a fűre hulló falevelek hasán,
rád gondolok a felkelő Hold alkonyatán,
ahogy körültáncolják villanó csillagok,
szívembe költöznek fagyos, őszi illatok.
Hideg csendjében
Hallgatni hópelyheket...
Szellem melegség.
*
A napsugárzás
Ványadt, szegény, nincs meleg.
Téren játszó szélben
visszaérkezett,
faggyá váló kékben
függ a tó felett.
jeget tör a tánc
harsány hangú muzsikán
télt űz karnevál
Éjfél felé néztem a fehér eget,
Föld nincs, fehér lepel mindent befedett.
Fentről hulltak alá sűrűn a pelyhek,
Csillogó, ragyogó, parányi pettyek.