Fagy
A gyümölcsfákon
Elhalt sok virág a fagy
Nyomán, a tavasz
Után hiába jön nyár,
Nem terem gyümölcsük már.
Pihen a táj
a jéggé fagyott némaságban,
didergő sóhaj száll,
a télben szendergő,
tisztalelkű, hófedte világban!
...homályban a látóhatár,
szürkül az égbolt ezüst-kékje,
vágyik a föld keszkenőre.
Még ősz szakállt tapaszt a fagy,
de hajnalban már cinke szól.
Sok rét, ruha, néhány táska,
Kész vagyok az indulásra.
Sínen vonat zakatol,
Jobbra ott a Balaton!
Kandallóm vidáman duruzsol,
és a lángok felmelegítik a fagyos szobát.
Kint még nincs tavasz.
Kanapémon ülve Vándorünnepet olvasok.
Gyermekkorom téli hangulata
jutott eszembe egyik éjszaka.
Ködöt szitáltak már rá az évek,
de bennem mégis élénken élnek.
Ma már lélekrázó a karácsony?!
Natúr sorok a karácsonyról...
Mázas álarc, mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék... legyen!
Harang kong az éjszakában,
Mély hangját a szél cibálja,
Hó hullik a városkára,
Kóbor ebek bánatára.
Hagymalányok ébredeznek,
a fény felé igyekeznek,
paplanjukat félrerúgva,
hósállal és fejet hajtva,
zöld-fehérben alázattal,
jégtörő dac-akarattal.
Felkúszik a dér az ágon,
rátelepszik csendesen,
hólepel ül fent a fákon...
Hóillatú éjszakában
sziszegő fagy oson,
éles körmét végighúzza
a befagyott tavon.
Alkonyati félhomályban
hófellegek gyülekeznek,
január leheletétől
szívem egy kicsit dermedt.