Évszakok
Nyár-rabjaira zárják a cellát,
göröngyön ülnek, merre a szem lát,
harmatot sírnak, parazsat köpnek...
...
Még hagyom, hogy a napsugártól elnémuljon nevető hangom.
Imádtam a régi patak partját,
a Nap égő, aranyló smaragdját,
amint végigkúszik a kidőlt fán,
ágas-bogas gyökerek foszlányán.
Csalfa szemet fed
Vakító, szőke fürttincs.
Talmi szerelem.
Levélujja köré csavar az írisz, csöpp kék
nefelejcslámpások égetik rétek zöldjét.
Szaténselyem fákon tavaszfuvallat,
harmatcseppek szőnek csipkevirágot,
szépségük tünékeny - földre hullanak,
nap ölel magához sok milliárdot.
Bíborszínű a csend és az alkonyat...
A bíboros alkonyatról
Bíbor horizont
Festi be a tófelszínt.
Lassú sötétség...
*
Este bronzszínű
Leplet húz magára ég.
Az őrültként tomboló vihar TANQ csokorban
Hirtelen lett vihar
Vad, cikázó villámokkal...
Még föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
Ezüst pirkadat
Lágy szellőfuvallattal.
Új nap kezdete.
*
Rózsaillatú
Légben kelő nap ébred.
Szellő. Pille.
Hangya. Tücsök.
Izeg-mozog,
moccan, nyüzsög,
zabolátlan,
pompázatos,
mézaroma,
káprázatos.
Azúrkékre festi csókod az eget,
zöld fűszálon a napsugár csillámlik,
édes mézillat tölti be a teret,
lángba borult szív szerelemre vágyik.
Eső, eső,
nyári zápor,
minden vízcsepp vígan táncol!
Pipacsfejekkel játszik a hajnal,
piros kelyhekben pár cseppnyi harmat...
Tavasz van, bizsergő,
Szíveket elöntő.
Pipacstól pirosló,
Illatos kiserdő.
Mesés évszakok
Tavasztündér
Tavasztündér virágot szór
erdőkben a tisztásra,
frissen pattanó rügyeket,
zöld levelet a fákra.