Évszakok
Itt a tavasz. Minden zöldell s virágzik,
A jó idő az esővel vitázik,
Illata elkábít s bódulatba ejt,
Olyankor az idő múlni elfelejt.
De szép, de szép, de szép
a téli, tiszta ég.
Fénytükröt tart eléd,
csodálni épp elég!
Épp nem elég dermesztő a téli időjárás,
leváltója a langymeleg tavasz - hiteltelen.
Bor melegen, zsíros töltött-káposzta hidegen
rossz, mint a lagymatag vagy a roppantós kézfogás
Zord hideg mutatja csikorgó fogát,
hatágú csipkék csillogón hullanak,
meleg szobából nézem, ahogyan
a háztetők pirosát fehérre festik, s
kerten túl a tájat dunyhával befedik.
Még horpaszt a Nap,
Húz egy kincset érő lóbőrt.
Engem még becsap, de...
Öregedő, őszülő év
gyermekeit hívja,
türelmesen várakozik,
hisz az adott szóban.
Autóbuszból kitekintve
Mint fekete csontvázak az út szélén,
csak nyújtják karjukat az ég felé,
s testüket zord csókkal pecsételé
a fagy, mely rideg, kegyetlen végzés
Hullatják levelüket a vadrózsák,
tépázó szelek messze elsodorják.
Piros ruhájuk még élénken ragyog,
ám a zord fagy már lelkükbe tapos.
Érik a dió, mogyoró,
Elszárad a kóró,
Vödreinkbe szilvát szedünk,
Szőlőt szemezgetünk
Hecsedliszín
Hűvös tájon
Ágak között
Ködlő fátyol
Didergő
Meghűl a lég is, a bőröm alá kúszik a hideg,
hamarosan ablakon ülnek jégvirág-delfinek.
Az ősz lopakodik, közeleg hozzánk,
mintha sóvárogva reá várnánk.
Kérkedik szürkére festett arcával,
hűvösen tombol szeles kacajával.
A lelkembe tép ez a hónap, de én mégis szeretem,
csípős, ködös hajnalain elveszett békém keresem.
A
Nyári
Nap ontja
Még melegét,
Fák színesednek.