Évszakok
Tél
Ahogy az olvadt hólé lefolyik a
Dunán,
s jégkristályok koccannak
Budán,
s a kibúvó hóvirágok látvány,
majd ahogy
rásüt a Nap a tavasz lábára,
úgy vártalak tél, hogy...
Csattog a fagy foga,
csipkét sző zúzmara,
fátylát lebbenti
szél támad,
hófehér a világ,
készül a jégvirág
ablaküvegre
mintának.
Hó és a hideg
Fénylő, fehér háztetők,
a fagyos éj leple alatt
leheleted játszik, a cica fázik,
gyönyörű, mikor a hó arat!
a vén ősz caplat ott
zsörtölődve mordul
bár hozzászokhatott
sarkon épp befordul
Kinn tüllszoknyás pelyhek kűrjüket
futják, benn darát hint agyamba
a tévéből valami süket,
biznisz vigyorú handabanda.
szotyiba markolok
néhány mellépotyog
a diót megtöröm
etetőn lesz öröm
halálán a nap
nézd ahogy halad
túl a bokroson
dombon átoson
és fűbe harap
Suttyomban beszökött a pesti ősz.
Avarral szórt járdán kolbászol,
a külső Üllőin szöszmötöl, időz,
amit Vöröshadsereg útjáról
neveztek vissza nemrégen.
Ó, november, jaj, november -
depressziós minden ember,
ködrongyodban perdülsz, fordulsz,
kurta fényben reményt koldulsz
Köd
Szitál,
Halovány
Napfény dereng.
Bús, őszi reggel.
Kérdéseim maradtak magamnak:
A kérdés, a sejtelem megmaradt.
Hogy részed legyen a földi Édenben,
Hát láss meg szépet s jót mindenben.
Színüket vesztik
zöld levelek,
érzik a hűvöst,
és a telet.
Balatonkék
Víz, víz, víz... Szédítő!
Vízcsendet ölelő
szédület-fénymező,
illatból hűvös ár,
páraopál határ.
Fák hegyén megcsillan az ősz éke,
ezüstköd ül a nyári kékségre,
illanó fény reszket a víz felett,
rajta merengő csendfátyol neszez.
A tüzes nyár messze jár, nyoma veszett,
Sok színes levélből ősz... ágyat vetett.
Felveszi a rozsdavörös ballonját,
Illegeti fodros, rőttes szoknyáját.