Évszakok
Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.
Most, minden más...
(3 soros, zárt-tükrös, visszatérő rímes anafora)
Tavasz fénye uralja a tájat, nézem és látom az új csodákat,
Tavasz fénye uralja a tájat, intve hívogatja várt csodákat...
Tavasz fénye uralja a tájat, nézem és látom az új csodákat.
Rügyek pattannak,
Egymás után szárnyalnak.
Élet kezdődik.
*
Élet a réten,
Sok új virág tündököl.
Bár itt a tavaszelő, még didergést hozhat mára,
De tudjuk, ez már felkészülés hőségre, a nyárra.
A tavaszelő még gyors fagyot is hozhat mára,
Tudjuk, hogy ezt is túlélve lassan futunk nyárba.
Állatvilág
Éter! Madárdal!
Földön sok bogár futkos.
Méhraj a fénybe.
*
Parkban ott ül már
Illathozó langyos szél.
Már itt a tavasz... eredeti Basó-féle stílusban írta a szerzőpáros
Szél simogatja
Lágyan, mi elé kerül.
Rügyet szellőztet.
Szél játszik az ágakkal,
Nap elvonul fáradtan.
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Év ruháján redők, ráncok,
látod már a tavasztáncot?
Láss csodát... ímhol a tavasz!
Hajnal pirkad,
Máris virrad.
Napsugár dereng,
Álmosan mereng.
A körtefa álma című mű folytatása
Tíz nap sem múlt el azóta talán,
Akkor még rügyek pattogtak ágán.
Ma hófehér díszruhában várt rám
Udvar dísze, a kedvenc körtefám.
Áprilisi csélcsap szellő
terelget pár gomolyfelhőt,
ami még a télből itt maradt.
Megszületünk, mint
rügyek az éledő fán.
Virágként nyílunk
a gyermekkornak oltárán.
Kikelet, kikelet, mily kellem,
Ragyog rám a nap, repdes lelkem.
Szívemben szeretet, szerelem,
Kívánom, kedvelem, kell nekem!
Bolond hónap. Bolond lennék magam is?
Nem baj az, hisz csatlakozik a fagyis!
Kell a pénz, hát hidegben is keveri,
`ki fogyasztja, a sötét kór leveri.
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.