Évnyitóra
A nyárnak most vége,
nézzük csak, mit kötünk kévébe...
Kezdődik az új tanév,
már mindenki tudja,
e jó hírt a tyúkocska
reggel kikotyogta.
Leköszön a nyár, sarkában a szeptember,
nebulók s mesterek a tanévet kezdik el.
Tanár és diák "nagy-nagy örömmel" várja,
hogy kapuját az iskola szélesre tárja.
Közeleg a tanévnyitó,
az bizony nem konzervnyitó,
a naplóban ott a nevem,
sok fát kapok, mert nincs eszem...
Bár hosszú a vakáció,
elfogy számos napja,
új évet kezd a nebulók
apraja és nagyja.
Évnyitóra gondol a tanár, az iskolás,
Végére jár a nyári kacagás.
Még pár héttel ezelőtt
Mást jelentett a csengetés.
Előttetek a forró nyár,
A nyaralás, a nevetés.
A gólya már messze jár,
a fecske is útra kél,
szárnyukkal szelet kavarnak,
fákról hullik a levél.
Íme, eljött szeptember elseje,
Ifjú szívünk reménységgel tele.
Megkezdődik az iskolás élet,
Vakációnak lesz végítélet.
Kezdődik az iskola,
kis unkám jár majd oda.
Izgalommal van tele,
új helyre kell mennie.
Ismét eltelt rohanva a nyár,
Jutott sok öröm, boldogság.
Vidám kacagástól hangos nappalok,
Este vidáman barátokkal táncoltunk.
Az Évnyitó hangulatát
átjárja
a megszeppent arcok
sápadt fénye
s a vidám csacsogás
miértje
Újra itt az őszi szél,
gyermek ettől mit remél?
Sok jó barát visszatér,
kezdődhet a suliév.
Évnyitóra készül ma tanár és iskolás,
Véget ért a vakáció, móka s kacagás.
Valamikor, gyermekként nem vártam a sulit,
Szerettem a szabadságot a tekergést, a bulit.
De mégis sokszor boldogan mentem iskolába,
Várt a tudás, az osztálytársak, s szívem álma.