Este
Úgy várlak, Valaki.
Úgy szeretnélek, Valaki.
Karomban hordoználak,
Karomban tartanálak.
Herbstnacht
A bús szobám erkélyén állván,
Segítségért csendben kiáltván
Végtelen fájdalmat érzek újra,
Zsong a halál hegedűjének húrja.
Tarka szürkébe öltözött este,
Hágott a narancségbolt helyébe,
S ködpamacsnak nedűs, édes teste
Libbent lent alvó fáknak elébe.
Egy álarcot fúj felém a hűvös szél,
Mely gazdájáról igen sokat mesél,
Elmondja, hogy szeme néma, kék óceán,
S bőre sima, unalmas, fehér porcelán,
Személyisége ragyogóan bámulatos,
De egyedül van a sötétben, s magányos,
Arcán mégis egy nőies mosoly csücsül,
Csak mereng előre, s néz végtelenül...
Múlt időknek és maiaknak Holdja
Fogait szívta derék bátyám, a Hold
A régmúlt, letűnt, mesés estéimen.
Keblét cifráztatta meg szemeimen
S neki ásítottam emlékeimen.
Elkergette az újév a régit,
ne árnyékolja be az ő fényit.
Lejárt az év utolsó napja,
mulat a népnek apraja nagyja.
Cikázott a napsugár a tó vizén,
tündérrózsa kivirágzott a szélén.
Kedvesemmel ott pihentünk egy hétig...
Ismétlődő létemen merengve
ülök esténként feszengve,
kezemben egy pohár bor...
Vízkereszt napjával kezdődik a farsang,
hideg, téli estén messze száll a visszhang...
Könnyű csipkék holdfényes éjt takarnak,
csendes a környék, mélyen hallgatag,
magány könyököl egy oszlop szélére,
lámpaláng suttog gyengéd szavakat.
Adj Uram örömet békét
Derű színeit ég kékjét
Betegnek egészséget
Asztalra bort kenyeret
Vigaszt a csüggedőknek
Enyhülést a szenvedőknek
Tisztánlátást tévelygőknek...
Békésen búg a vadgalamb
a csendes temetőben,
délután van, estefelé
a Nap már lemenőben.
Olyan nagyon kedves,
olyan nagyon drága!...
Este, ha lefekszem,
mindig vár sorára.
Karácsonyra készülődünk
Csendes a világ
Ablakokban gyertyafénye
Kicsi lepke láng
Büszke fenyő tűlevelén
Arany csillag ül...
Hó és a hideg
Fénylő, fehér háztetők,
a fagyos éj leple alatt
leheleted játszik, a cica fázik,
gyönyörű, mikor a hó arat!