Erzsébet névnap
Erzsébet nap alkalmából versbe szövöm nevedet,
Ragyogjon rád őszi napfény, és megannyi szeretet!
erzsébet napja jótékony
özvegy sápad a nap
életben tartja a rózsákat
felhőkötény híg és vékony
Az ősz s a tél kapujában
sorban nevek állanak.
Erzsébet fénylő közöttük,
ragyog, mint az őszi nap.
E versbe szőtt szavak
egy hölgyről vallanak.
Oly zsongító neve
elringató mese,
selymes és lágy lepel,
melegen átölel.
Oly rég megfakult a nyári ég azúrja.
Őszi verőfény lényed még beragyogja.
Hűvös hajnalok pergetik fák levelét,
természet ágyazza már téli menhelyét.
Megköszönném, de nem tudom,
Mióta ismerem, jó velem nagyon.
Ugyan nem ő hozott a világra,
Mégis, mintha az édesanyám volna.
Te drága nagymama!
Ma neved napja,
e fényfürdős,
őszi színekben,
mi együtt,
téged köszöntünk.
Erzsébet, ezt a nevet édesanyád adta néked,
Még mikor a bölcsődnél, felfogta létezésed.
E gyönyörű nevet királynő viselte és viseli máig,
A mi Sissink is ezzel élt, erre hallgatott, mindhalálig.
Erzsébet, mily szép nevet adtak néked,
Ez a név a kedvencem, elvakít a fényed.