Érzések
Légy velem
Nem ezerszer...
Bár még egyszer.
Legyél velem,
Fogjad kezem,
Öröm nekem,
Ragyog lelkem.
Sok ezerszer...
Az egész évemben madárként vagy jelen,
te kibontod szárnyaid egy ágon ülve,
tengerkék égen csónakázol szüntelen,
végtelen szabadságban megsemmisülve.
Titkon olyant érzek,
Ajkam ajakodon égett.
Orcádon keresni hibát vétek,
Hozzád szólni igazán félek!
Minden, mit irántad érzek,
sokkal több, mint hinni merek.
Nem kizárólag szerelem,
lélekből nyíló érzelem.
Fáj az enyészet
Szemereg a hó,
Ez most a való.
Olyan csábító,
Szívet lágyító.
I.
Mennél - bilincs sem köt. Másért vagy teérted?
Hová lett a tavasz? - eltöprengsz, nem érted.
Mára szép napot kívántam, a Napot ragyogni lássam.
Különleges nap a mai! Várom... teljesüljön vágyam.
Feketén nyílik
a fekete virág,
feketéllő magányban
fekete társaság.
Mondd meg hát, mit is építettél,
Ha nem maradt belőle sem kő, sem tégla.
Hasztalan leírt szavaidnak
Volt-e némi: maradandó hozadéka?
Nem tudom, egyszerűen nem tudom elmondani a titkot,
ami fojtogat minden keserves, szörnyű, ijesztő napon,
el kell felednem az összes kapott gyalázó szót, szitkot,
hogy egy kicsiny vigyor az arcomra ragyogjon.
Érzések és gondolatok,
el nem múló pillanatok, ezerszer is elmondanám, érted odavagyok,
nélküled életem üres lett az életben,
csak a közös képek maradtak az együtt töltött képekben,
szívem dobbanása, erőm roppanása,
őszinte vallomás
könnyeim kicsordulása,
féltem, hogy vége lesz, és engem már nem szeretsz...
Hideg szélben a szomorúság,
Vacog és didereg a lélek.
A szeretet, mint egy vastag kabát,
Felmelegíti a szíved.
Adni mindig adhatsz
Az ajándékod ne a bűntudat legyen
Hazugságba csomagolva.
Én csak azt kérem, hogy ülj le mellém...
Mindennapi elveszett?
Karácsonyi szeretet...
Mindennapi elveszett?
Tudsz csak egy nap szeretni?
Az kétszínű tud lenni.
Túl a kapzsiságon
Ti vízfesték illatú emberek,
kérlek, engem sose kövessetek.
Annyi színben vagytok a világban,
elkárhoztok mind a kapzsiságban.