Érzések
Táncunk a sorssal:
egy végtelen keringő,
múló életünk porlad,
mint lágy, puha szellő.
Kívánság, vágy és a szeretet...
Köztük vajh` mi különbség lehet?
Kiskertemben van sok szép virág,
Jácint, tulipán s csillagvirág.
Üvegpohár peremén megtörik a fény,
hideg külsejére szorítom a kezem.
Elterülök gondolataim hűs ölén,
agyalok, vajon hol járhat a végzetem?
Légy velem
Nem ezerszer...
Bár még egyszer.
Legyél velem,
Fogjad kezem,
Öröm nekem,
Ragyog lelkem.
Sok ezerszer...
Az egész évemben madárként vagy jelen,
te kibontod szárnyaid egy ágon ülve,
tengerkék égen csónakázol szüntelen,
végtelen szabadságban megsemmisülve.
Titkon olyant érzek,
Ajkam ajakodon égett.
Orcádon keresni hibát vétek,
Hozzád szólni igazán félek!
Minden, mit irántad érzek,
sokkal több, mint hinni merek.
Nem kizárólag szerelem,
lélekből nyíló érzelem.
Fáj az enyészet
Szemereg a hó,
Ez most a való.
Olyan csábító,
Szívet lágyító.
I.
Mennél - bilincs sem köt. Másért vagy teérted?
Hová lett a tavasz? - eltöprengsz, nem érted.
Mára szép napot kívántam, a Napot ragyogni lássam.
Különleges nap a mai! Várom... teljesüljön vágyam.
Feketén nyílik
a fekete virág,
feketéllő magányban
fekete társaság.
Mondd meg hát, mit is építettél,
Ha nem maradt belőle sem kő, sem tégla.
Hasztalan leírt szavaidnak
Volt-e némi: maradandó hozadéka?
Nem tudom, egyszerűen nem tudom elmondani a titkot,
ami fojtogat minden keserves, szörnyű, ijesztő napon,
el kell felednem az összes kapott gyalázó szót, szitkot,
hogy egy kicsiny vigyor az arcomra ragyogjon.