Energia
Motorfűrészemmel megtöröm a csendet,
csendes kiserdőmben ezzel teszek rendet.
Falevelek hullnak a dércsípte fákról,
madarak röppennek a fűrész zajától.
A legfontosabb szubsztancia az igazságosság,
mégis minden hamis, ez már általánosság.
Álcázott öröm, hazug pózok, látszani vágyás,
egoista tetszelgés, hamis önámítás.
Akarom s védem görcsösen,
"állandóságban a biztonság"
- nem kérem a változást -
miért váltanám le a megszokást.
Varázslatos éjjel - tűzpiros vészjel -
nézd a csillagmezőt, vörösen ég el.
Pár zongoraakkord, hegedűszólam...
lágy szimfóniákban álmodok rólad.
Szombat reggel volt,
még pirkadt az ég alja,
magadhoz hívtál,
sugárzó voltál aznap.
Vigyázz, mert ahol megjelenik,
ott a halálhírt bejelenthetik.
A népnyelv ezt mondja,
máig riogat a hangja.
Átütő gondolatok
E szakadatlan
Folyamatban,
Érzem az erőt
Magamban!
Legyen pokolból
úrrá a kárhozat,
duzzadjon testes
vágytól az áldozat.
Csírázva kél a napsugár,
nyughelye álom-illatú még,
szemében álmosan pislákol a láng,
s ásítozik rá a tűnő sötét.
Gyógyító szó. Energia.
Nevetés. Ezzel dolgozom.
Ha baj ér - nem tragédia
- lelkedet én “feloldozom"!
Testi fájdalom tanít csendben tűrni
Esti gondolatokat leszűrni
Sziklává szilárdul észrevétlen
legyintett mindennapok hordaléka
- immár hozadéka -
Márványszobroknak hitt szalmabábok...