Emlékezés

 IdőHosszKedvenc

Kristófné Vidók Margit

Pillanatvarázs

Ajándékba adtál múló reményt,
ábrándot kergettem, egy tündefényt,
most nagyra nőtt árnyékok követnek,
amíg nézlek örök bűvöletben.

Tovább...

M. Laurens

HIÁBA IS...

Mihaszna minden írásom,
hiába is szenvedek;
hasztalan lét van mögöttem:
pusztán csak papírhegyek.

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Elűztél

Siess! - szinte súgtad a szavakat,
azt hittem, tréfa az egész,
láttam villámlani szemed,
már nem voltam annyira merész.

Tovább...

M. Laurens

HAZÁM

Hazám, az ám!
Rongyos gatyám,
mely megkopva is
véd fagytól, széltől,
bőrömhöz nőtt,
körbeölel:
így óv féltőn.

Tovább...

Tömör Gábor

Utolsó pillantás

Édesapámmal még...

Nem gondoltam, jó apámat
most kísértem angyalútjára,
gyásszal itatott, rossz szívének
végső keresztgolgotájára.

Tovább...

Vágány József

Soha többé...!

Miért?

Vasmadár szállt a felhők felett,
majd onnan lejjebb ereszkedett,
szárnya merev, nem csapkodott,
gyomrában a halál lakott...

Tovább...

Széles Kinga

Könnyűn...

Bánatait elhajítva,
Veszítette mindenét.

Tovább...

Hecz János Sándor

Régmúlt idők

A Centrál Kávéház egy asztalánál,
hol egykoron Karinthy és Ady ült...

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Kisért egy álom

Ezüst hold fürdik tenger vizében,
habvirágok nyílnak - szép igézet,
éj kékjében csillagok ragyognak,
fájó lelkem sebei sajognak.

Tovább...

Kormányos Sándor

Hegedű

Velem van már évek óta,
falon függő néma bánat,
idézgeti csillagok közt
hegedülő nagyapámat.

Tovább...

8578

Valkó Roland

Sötét puszta-népek

A fekete puszta fogott hajdan,
el nem múló, szitkos, furcsa pörbe,
nem látva, hogy ifjonti, méltatlan
szívemnek, félelme él börtönben.

Tovább...

Hecz János Sándor

Szomorú Valentin

Valentin-napra ébresztette reggel.
Virágboltot keres bőszen Lala.
Pár rózsaszál, a boldogsághoz ez kell.
Mit régen vágyott, azzal tér haza!

Tovább...

M. Laurens

EGYSZER VOLT...

Volt egyszer egy hitem az Emberben,
de felnőtt koromra itt hagyott cserben.
Becsaptak a tündérek, fájdalmat hagytak,
hófehér könnyeim az arcomra fagytak.
Ráébredtem: a gyermekkornak vége,
s meghalt a mesék varázsos szépsége.

Tovább...

Domonkos Jolán

PETŐFI megszólal

Verscím sorok

/ KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG /
/ TEMETŐBEN / ÉLŐ HALOTT /
/ TEMETÉSRE SZÓL AZ ÉNEK /
/ FÜSTBE MENT TERV / GYÖNGE VAGYOK /

Tovább...

Kristófné Vidók Margit

Ismerős a múltból

Egyedül vagyok ködpárás alkonyon,
aranyfények vándorolnak arcomon...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom