Emlékezés
A fákra éjjel új remény ült,
szirmát bontja ezer virág,
lelkünk repült, majd alászédült,
mint hazaszálló vadlibák.
Mint könnycsepp, gyűlik a harmat
szilvafák sárguló levelén -
pókhálót hord a fuvallat
október reszkető reggelén.
Ott volt a félelmem bágyadt két szemében,
gyorsan szertefoszlott majd minden reményem,
szemgödrében a múlt - tegnap-óceánja,
sarkon túl várta az angyalok világa
Villon születésnapján /1431. vagy 1432. IV. 8./
E jeles napon lelkem
"szegény" Villonra nézett,
s fülembe csengett menten
néhány keserű versidézet.
Hűs szellő suttogott
álmodó hajnalnak,
napsugár bujdosott,
hol rügyek pattantak.
hol rejti a szépet a takarás?
tovahalnak: patakpart, völgyeink,
s a vizünk jussa is az apadás.
ki vagy elhaltak-e a tölgyeink
Felejthetetlen nőnap
Nem hoztam virágot, gyere, ölembe veszlek,
Őrizd szerelmem akkor is, ha már nem leszek.
Nekem adtad szíved, lelked, azért szeretlek,
Amíg élek, támaszod és hű társad leszek.
Pillanat az élet, sok szépség rejlik benne...
Indulj! Add a kezed! - nem vár a naplemente.
Halk suhogással szállnak a fényben,
hangjuk a szélben őszi világ,
titkukat nem tudom érteni én sem,
sírra hajol ma néhány virág.
Ihlet adta gondolatok
Lomb-sirató, őszi estén
Elköszöntél, messze mentél.
Azt mondtad, hogy visszajössz majd,
Amikor a rózsák nyílnak.
Az élet kapuján szép halkan csengettem.
Hallották is, nem is, mégis beengedtek.
Madárszívet kaptam, szép, csicsergő hangot.
Egész nap daloltam, boldog voltam nagyon.
Szálltam Hozzád lepke-szárnyon,
Hoztam Néked száz virágot.
Ifjúságunk szép tavasza
Mért sietett, hová szaladt?
Forró, meleg szél kergette,
Nem búcsúzott, ment előtte.
Badacsonyi hegyek mögött
A nyári nap mélybe szökött.
Néhány sápadt sugara még
Beszínezi a tó vizét.
Salzburg városában
Mozart muzsikája
Szebben szól, mint máshol.
Máshol a világon.