Emlék
Ereimben hűvös a vágy,
árnyak lesnek a szív körül,
hangodat álmom szövi át,
az emlék lopva menekül.
Anyám szemében élt az élet,
pedig testét halta a halál,
gyűrött volt kezén a szeretet -
tótükör fodrain rám talál.
Van valahol egy karkötő
Mi mára már csak emlék
Kezet körbe nem szövő
Mely állandóan csak elvész
Hurrá, megint egy újabb lomtalanítás!
Az ember ilyenkor minden lim-lomot kiás.
Szuper program, mi is lehetne más!
Áttekinthető lesz újra a lakás.
Elfáradt az ifjú:
Az életet üldözte,
A halállal lepaktált,
Ő béklyóval kötözte.
...láttalak!
Csak egy pillanat,
nem több!
Előttem repdestél,
könnyű szárnyadról
szivárvány szállt felém...
Éden-tortán a viasz könnycseppé dermedt...
...végtelen útra ért, sziluettje sejlett,
mennyek országútján kék krómangyal suhan -
Isten tenyerében elízium futam
A szabadban játszott a hegedűművész,
Nem félve, hogy tehetsége elvész.
Nem fakó,
Eleven emlék,
Szívemben fészket rakott.
Érte mindent megtennék...
Miért csak emlék?
Hozzád bújok, ha félek,
Mikor semmit nem remélek.
Érted, csak érted élek.
Ha nem volnál, az volna vétek.
Mi mindent elsietünk,
Túlságosan ég a szerelmünk...
Kristálypalotában jártam -
a Hold orcája ragyogott.
Körülzsongták lelkemet
finom, költői dallamok.
Bár mindenki hallaná, hogy szeretlek,
de csak a tél fülébe súgtam, hátha ért,
és Ő félve adta át a szeleknek,
hogy a boldogság és a bánat nászra kélt.