Emberiség
Leszakadt az ég alja,
a városokat elborítja,
az embereket áztatja,
és nincs megmentő bárka!
Milyen hatalmasra nő a természet,
mily kicsiny benne a telhetetlen ember,
elhagyja, lerombolja az eszméket,
kivág mindent, nem marad csak homoktenger.
"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű;
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."
Furcsa állatfaj ez az ember,
Sokat tűnődöm rajta.
Bánkódik ez életen, ó, mily nagy teher...
Örök, áldott Nőknek
Szerelmes költészet.
Kiknek éke hordja
Magját a reménynek.
A busz széteső,
Ablakán az eső
Kopog,
Néhol beesik,
Beesett arc
Ázik-fázik.
21. század: nagy evolúció
Rengeteg lehetőség
Update: bunkókráció
Delete: emberiség
Mi lesz...
hajh, mi lesz, hogyha egyszer
összeomlik ez az egész rendszer,
melyet emberiségnek nevezünk,
és ami ma még az életünk.
Csak
addig tart, míg szólni mer az ember,
addig tart, míg érteni akar,
addig tart, míg szívből tud nevetni,
addig tart, míg bárkit elfogad.
Az álomvilágom megtörött,
Mindentől már menekülök.
Csak a téveszméim voltak,
De az álmaimmá alakultak.
Horváth Richárd (A Lélek Bohóca)
A tény, ahogy élünk, oly elszomorító!
Elpusztítunk mindent, mi igazán jó....
Alkonyba csendesedik már a táj,
elhullnak a Nap parázsrózsái,
a földre ülő harmat hűvöst szitál,
felsercennek kétségem strófái.
...Szemében a könny fáj nagyon,
Szívébe szúr a magány egy alkonyon.
Gyufalángnyi emberlét, szinte csak
homokórában pergő pillanat,
elveszejt fénypille-mosolyokat.
Figyelem, a parázsmécs-alkonyat
hogyan méláz fáradt, kék szemével,
majd esőfellegű merengéssel
rám hangolja magát. Csendességgel
virradok e világba... ezer évek...