Elmélkedés az életről

M. Laurens

HADARÓ

Egyszer csak születünk
Lesz lábunk s két kezünk
Sírunk és ordítunk
Hogy tudják itt vagyunk
Hopp...

Tovább...

M. Laurens

KÖZTETEK ÉLTEM EGYKOR...

A tollat s a papírt szemétre vetem végre,
a tudást felcserélem: nagy-bölcs ürességre.

Tovább...

M. Laurens

FOGYNAK MÁR...

Fogynak már a mérföldkövek utamon.
Lihegve megállok, - kalapál a szív -
A fákban csendes nyugalmat találok,
S az útszéli mély árok magához hív.

Tovább...

M. Laurens

BÚCSÚ A GYERMEKTŐL

Elhagy majdan a gyermek, ki felnő.
El, mint tájat a szél, mi száll.

Tovább...

M. Laurens

MI EMBEREK

Hominem te esse memento...

Nem létem a rombolás
sem harag vagy gyűlölet
hisz mindenkit szeretni
s alkotni teremtett Isten
életünk nemcsak fülszöveg

Tovább...

M. Laurens

MONDD!

Mondod:
A remény hal meg utoljára.
De az enyém
rég felakasztotta magát
az első fára.

Tovább...

M. Laurens

S NEKED IS...

Mindenkinek szüksége van
egy őszinte, segítő kézre,
s hogy valaki azt súgja neki,
hogy megérti: és megérte.

Tovább...

M. Laurens

CSIGAHÁZ

[magna civitas, magna solitudo]

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Tovább...

M. Laurens

A SORS KEREKEI

székely anyai nagyapám emlékére

A nap korongja odafenn jócskán elhagyta már a delet,
Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett.
Nagyapám és én, mély, székelyes csendben ülünk a szekéren,
Alattunk négy kortalan, vén kerék forog: forog serényen.
Fogyasztják az utat, mindegyik csak a saját dolgát végzi,
Az ember is csupán egy kerék: olykor maga is úgy érzi.

Tovább...

M. Laurens

CSAK EGYETLENEGY SZÓT...

(Áprily Lajos előtt tisztelegve)

A kor, orvossága az ifjúság hevének,
bölcsességet és megnyugvást hozhat a végnek.
Mára végleg eltűnt a szószátyár Apolló:
vágyam, csendben lenni, akár egy hasznos olló,
mellyel megnyirbálhatnám a beteg éveket,
az ágaimon sorvadó, sok-sok levelet.

Tovább...

M. Laurens

AKKORIBAN

EGY VÉN MARHA EMLÉKEI

Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.

Tovább...

M. Laurens

TORKOMBA SZORULT...

Torkomba szorult valaha egy ember.
Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,
kiszáradt torkom szorongatta vadul,
ha olykor önmagamnak is hazudtam.

Tovább...

Horváth Piroska

Bolhacirkusz

Begyűjtenek egy csapatba,
igát dobnak a nyakadba,
aprócska vagy a porondon,
futkározol egy korongon

Tovább...

M. Laurens

POCSÉK VERS

Mint irgalmatlan éji békadal a sás közt,
én is nyirkos-pocsék időben születtem,
egy célt tévesztett pocsék világba.
Még hidak csonkjai lógtak a Dunába,
de már az atomkor hangjai zsongtak fülembe,
a zöldre festett konyhai hokedlire állva.
- Máig nyekereg bennem enyvtelen siráma. -

Tovább...

M. Laurens

GYERTYÁK VAGYUNK

Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott,
Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott.
Életünk értelme őrizni a tőle kapott lángot,
Elűzni a sötét semmit, s vigyázni e világot.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom