Életérzés
Budapesten bárhol megyek,
állnak itt-ott a rollerek.
Hol csak egy vagy kettő-három
fekszik vagy áll az utcákon.
Ellep nyakig egy ösztönös őrület,
és én őrzöm az érzést hűen,
hébe-hóba egyhangúan,
itt-ott emésztő tűzbe merülten,
talányos árnyak közt bolyongón
bámulva a mozgalmas közelséget,
a virrasztóbogarakat és a létet.
Egy érzés, egy ima,
hogy semmi galiba
nem történt. Minden
sima,
mint a hótakaró,
körülvesz sok-sok jóakaró,
s van kezem, lábam is, remek!
Életem nyikorgó vonatán utazom
ismerősen ismeretlen végállomás felé.
Felrémlenek állomások, őrült, lázas látomások.
Szerelmek és gyávaságok, sikerek és álnokságok
tódulnak a koszos üvegen át szemem elé.
Épp` a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj,
Lecsapott a szélvihar, csak úgy odaért a vad moraj,
Épp` a réten sétáltunk, amikor utolért a zsivaj.
Olyan ronda ma e Folt.
A lét kies sivatag néha,
Olyan szomorú ez a téma,
S olyan ronda ma e Folt.
Boldog az a perc, mikor átölelsz,
Boldog a nap, mikor velem lehetsz.
Rezdül a csendem a háttérben,
gondolatom száll, kering,
nesztelen mozdul, félénken
téged idéz meg rendszerint.
Keresztútnál Pusztacsárda,
kutyaugatás vár,
nyitva tartás állandó az
úttalálkozásnál.
a gondolkodás szó nélkül köszönt
elsőre nem mutatsz közönyt
eltitkolsz néha dolgokat
nem leszek aki csak bólogat
A kép összeáll...
Egyszer fenn és egyszer lenn,
Másmilyen lényegesen...
Viszont többet vagyunk lenn,
Így küszködünk idelenn...
Mondd el Te, mi az értelme
citrom nélkül iszom a mai teám
megízlelem jobb-e így netán
kissé fáradtan keltem nem is időztem otthon
hogy mi volt ma velem veled megosztom
inkább mégsem tudod ez egy másik állapot
hogy tetszik ez a vers csak magad áltatod
milyen az amikor semmiről sem szól
most elmondom neked csak figyelj jól...
A pici szobámban érintenek a reggelek,
Egyedül vagyok, de nem is reszketek.
Köszönöm, hogy alhattam benned,
Meghálálom, csinálok neked rendet.
Értelmét veszti körülöttem a lakás,
nála-nélkül ez az egész csak áltatás,
lebomlanak vöröslő tetőcserepek,
súly alatt hajlanak ezüstös ereszek.
Falról zuhanó vakolat alatt állok,
éles szélű, bőrömet mardosó átok.