Életem
Most, minden más...
(3 soros, zárt-tükrös, visszatérő rímes anafora)
Tavasz fénye uralja a tájat, nézem és látom az új csodákat,
Tavasz fénye uralja a tájat, intve hívogatja várt csodákat...
Tavasz fénye uralja a tájat, nézem és látom az új csodákat.
(Bokorrímes)
Ülök rajta, de nem félek, hogy leesek,
Így bizony gyalog én sehova nem megyek...
Lovam hátán az élettel nem hetyegek...
Tudom, hogy kis szobám falához
Döntenél, és erősen meg is alázol,
Ha azt akarom.
Magam vagyok magamnak,
Nem akarok neked megfelelni!
Nem vagy nekem, zavarhatsz,
De végleg el foglak felejteni.
Egy APEVA-csokor nőnapra
Óh,
Te nő,
vagy élet,
vagy szerelem,
s néha vagy halál
Életem?
Kedves szó, nem jó mégsem,
mulandó, nem végtelen.
Egész életemben arra vágytam, hogy legyek nagyon boldog...
Legyen egy csajom, egy lakásom gyerekekkel, otthon...
Amiért vágyom rád
A mosolyod, a tekinteted mindenem,
Az érzéseim már évek óta hozzád kötődnek.
Te vagy az, aki rám se nézel, nincs érdeklődés tekintetedben.
Én vagyok az, akit érdekelsz, még sincs előrelépés akarataimban.
Orsi, lehet nem vagyok még elég jó, de lehet, én a legjobb.
Arcszerkezeted tökéletesnek mondható, fekete, hosszú hajad kívánatos,
Szemed fénye életem része, - amikor rám nézel, el sem hiszem, amit látok.
Szemem könnybe lábad, mikor elgondolkodom múltamon,
sírva nézek hátra, hogy mit hagytam utamon.
Az élet nem könnyű, semmi sem egyszerű;
olykor úgy érzem, hogy minden oly keserű.
Nem tudom, milyen lesz az életem,
hogy sorsom jót vagy rosszat hoz nekem.
Kaptam az élettől már sok pofont,
oly sokszor nem is leltem rá okot.
Mindennap várom a holnapot,
remélve, kinyit egy ablakot.
Éveim egymagam tengetem,
régóta senki sincs mellettem.
Az életem mit sem ér,
ha nem bocsájt meg az a személy,
aki mellettem van, mikor nagy a veszély,
s aurája akár egy erőtér.