Élet
Sírok a ponton és a kérdőjelen,
a durva felkiáltón, lám, zokogok.
Óhajtom a tarkán lágyat, meleget,
megnyugodnék feltételes karodon.
Ébredj, világ, ne légy ily kegyetlen,
ne hagyd, hogy így múljon el
az életem, ez az egyetlen.
Minden feltámad
Újra, rossz s jó egyaránt,
Hatalmat akar
Az egyik, másik békét,
Éltet, teremtést kíván.
Telnek, múlnak a napok
év eleje óta, gyorsan szállnak
a percek, siet az óra.
Az idő, mint egy sasmadár
repül szelek szárnyán,
visszafogni nem lehet, csak
hozzászokni tán.
Eltűnni, végtelen óceán.
Elrabolva, kietlen táj.
Üres minden, nincs, aki vár.
Minden létezés fáj.
A nő, mikor még kisleány,
mesevilágról álmodik,
élete még csupa talány,
őszinte és nem alkuszik.
Szentgyörgypusztán dombtetőről
kémleled a tájat,
csodás látkép tárul eléd,
ilyet ritkán láthatsz.
Tavaszi széllel érkeztem.
Zsebemben nem volt keszkenő.
Ártatlanságomban is vétkeztem,
mert embernek születni
nem túl megnyerő.
Alagút, sötétség, léptek,
Pára és esőcseppek,
Cikázó gondolatok, félelem,
Minden sejtem védtelen.
Csillagjegyek versbe öntve 12/3
Kos
Kosok robbanékonysága igen erős,
Ereje, bátorsága és becsvágya velős!
Tele vannak sponTán ötletekkel,
Terveket sző és szónokol ezerrel!
avagy a titkos kulcs
A Magvető a földre egyforma magokat vethet,
de a termés minősége főleg a talajtól függ.
A titok nyitja nálad az, hogy helyén-e a szíved.
Belülről kifelé élsz, avagy csupán külsőségen csüngsz.
Elvesztett jegyzet,
Elveszett műszerek, tán
Jelzések, erre
Keresd, mi a tudatból
Le a mélybe süllyedett.
Sanzon
Az utolsó nyáreste volt,
az éji lepkék táncát néztük,
nemrégen szép muzsika szólt,
s a bánat rabláncát letéptük.
...Nemsoká a keblén is viháncol!
Az ébredés különös varázsa ez,
Amint lassacskán felhevül magától.
...mi égig emelhet,
világ törvénye csak súgja,
adja meg a rendet!