Élet-halál

Jurisin (Szőke) Margit

Élet és halál...

Éjfél felé néztem a fehér eget,
Föld nincs, fehér lepel mindent befedett.
Fentről hulltak alá sűrűn a pelyhek,
Csillogó, ragyogó, parányi pettyek.

Tovább...

Mikula István

Milyen furcsa az élet,
Hogy születéskor
Mindenki örül,
Kivéve, aki a világra jön.

Tovább...

Jurisin (Szőke) Margit

Volt egy egyszerű tinilány

Volt egy egyszerű tinilány,
De mosolya csupa talány.
Létének kora hajnalán
Elindult a titkok útján.

Tovább...

Beri Róbert

Élet-halál ereje

Szántásban szaladtam
göröngyöket dobva
a befogadó semmi felé.

Tovább...

Hajdan Vali

Élet-Halál só

Éreztem könnyeimnek
folyó sóján...

Tovább...

1218

Barnaby

Élet-halál...

Halottnak ékszer, cinóberárnyas.
Arcára meredt porcelánmázas
mosolyt melenget örök magányban.
Ne várd az Istent, soha ne lássad!
A nagy kékség elmúlt, szellem az ésszel.
Ahova vágynál, soha nem érsz fel...

Tovább...

NKovács Éva

Szerelem-élet-halál

Izzó nyári nap volt, mikor megismertél,
Nevető szemeddel rám tekintettél.
Kacérkodott mosolyunk egymással,
Táncolt a szívünk, ölelő varázslat.

Tovább...

Jurisin (Szőke) Margit

Elhervadt a fehér liliom

Lombok, madarak...
Pillangók, virágok, fa!
Ősi rend régi.
Volt egy fiú és egy lány,
Szép szerelmük volt... talány.

Tovább...

Kustra Ferenc

Avar borította temetőben... halál az őr!

Holnap is születnek majd, és meghalnak:
az emberek temetnek vagy mulatnak.

Tovább...

Kustra Ferenc

Temetői meditálás

A halottaink... ismeretlen ismerős?

Vajon élek, mint ki mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!

Tovább...

Jurisin (Szőke) Margit

Érted szólnak ma harangok...

Férjem emlékére

Téli, hűvös szél fújdogál, hangja szinte sírdogál,
Nincs fájóbb a búcsúcsóknál, a ki nem mondott szónál.
Itt hagytál több mint tíz éve, azóta félként élem
Szürke, magányos létem. Kérdőn csak az eget nézem.

Tovább...

Jurisin (Szőke) Margit

Gondolataim múltba szállnak...

Már esteledik, félhomály van,
ülök egyedül kisszobámban.
Gondolataim múltba szállnak...
Szemeim egy kicsi lányt látnak.

Tovább...

Kustra Ferenc

Lét-regény... 2/2

Meditáció a létezésről...

Ősz:

Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen,
Majdnem elvész már a fakón-kékes égen...
A kisbogarak már csak életuntan csámborognak,
Keresik nyomát a már végleg elmúlt, szebb napoknak.

Tovább...

Kustra Ferenc

Lét-regény... 1/2

Meditáció a létezésről...

Tavasz:

A tavasznak is van tündére?
Ugyan, miért nem jár már erre?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom