Élet
...Szürkületbe süppedve nézem, hogy sötétülnek
az árnyak, s nyúlnak el a nyers havon.
Feketébe öltözött rabok,
ne látsszon meg a csík rajtatok,
utatok vész most a semmibe,
sorsokat írt tépett cetlire.
Törjél kenyeret, igyál jó bort,
Vess magot, művelj kemény földeket.
Tölts hurkát, köpülj vajat:
Végül csak a vers marad.
Ha bárki is lennék, nem ismerem magam,
életem félelmét így viszem céltalan.
Most járom az utat, most van göröngy benne,
milyen irányt mutat a csillag felette?
ködsipkámon csillámló bojt
fehér pelyhekből horgolt...
Fúj a szél, pengeti a kopasz ághúrokat,
Mi meg... csendesen gyászoljuk a holtainkat.
Tömegsírban már a barát, a sógor... ő is elesett,
Egyik sem túlélő harcos, haza ő már sosem mehet.
Ez itt a kérdés
Azt mondod, barátom vagy.
De sosem örülsz velem.
Állandóan idegesít a nevem.
Lehetsz banya
Seprűnyélen -
Járhatsz földön
Szállhatsz égen
Covid-19
A vírus előtt volt egy másfajta élet,
olyan, ahol a rettegés nem volt szükséglet,
a maszk sem volt az élet velejárója,
csak az hordta, ki felesküdött, hogy az életeket gyógyítja,
még éreztük a friss levegőt minden porcikánkban,
és nem fürödtünk a magány kínzó bánatában,
helyette éltünk, ahogy csak lehetett,
odamentünk, amerre csak vitt a képzelet...
Sors osztott most újra szerepet,
fák vigyáztak könnyű lépteket,
felismertem, néztem hangtalan,
torz tükörben láttam meg magam.
Szépen felöltözködtem.
Télikabátom kandalló.
Sapkám meleg bojtja
fejem csúcsát csókoló.
Fénytelen világban megcsömörlik a gondolat,
Nem ad erőt elviselni, hogy az élet ma fáj.
Fenyeget, jajveszékel minden egyes pillanat,
Nem ad hitet, erősséget, hogy indulni muszáj.
Itt a farsang, hol a farsang?
Nem látom, a maszkom barlang.
Nincs mosoly, se tánc, se ének.
Maszk-abáltan félni élek.