Élet
Istenem
Biztos munkát
s vele egészséget,
én Istenem,
erre kérlek!
Vizivilág az
Egész bolygón volt s lesz is
Talán, raktárban
Őrzi Földünk eltévedt,
Balga népek sok nyomát.
Egyszer majd az leszek, ki lenni akartam,
hisz ebben az életben csak ezért maradtam.
Az ördöggel, az angyallal alkut kötöttem...
Reggel fölkeltem, mert megérintett az élet,
üde volt, és friss, ragyogott és fénylett...
Mit szeretnél, kérdezte játékosan, lazán,
egy ölelést, egy jó szót ily reggel korán,
vagy csak úgy hagyjalak bennem sodródni,
ahogy az ujjak játszanak a zongorán?
Mire gondol a vadász
fönn a magasban?
Ül némán, türelmesen,
a levegőt veszi csak, de azt is halkan.
Ki mondja meg, hogy miért kék
nyáron a szép, felhőtlen Ég,
és azt, hogy mért aranyban ég
a lemenő Nap esténként?
Az újratalálkozás emléke
Mondtam a könnynek a szememben,
most maradjon odabent,
rég nem látott rokonok jönnek,
most nem hullhatnak a könnyek.
Szép, nagy Kerekerdőben
Állatok összegyűltek
Királyt és vezetőket
Szavazni, választani.
Olyan jó volt ifjúként hinni a jóban!
Inni szent igékből, bízni a szóban.
Embert barátként szeretni és élni.
Nem reád uszított, kitalálttól félni.
Áldom a napot, mikor megláttuk egymást,
Köszönöm Istennek ezt a tíz évnyi csodát.
dúl-fúl
Valahol elegem lett belőle,
hogy az élet útvesztője
csak diktál és diktál,
a pénz a nagy király.
Halk ritmusra ringó
lombot karol a szél.
Színpompás öltözékében
szemlél egy madár.
Ó, úgy lennék magam, dúdolnám
Halk, színtelen magányomat.
Lennék a csend, hangtalanul
Széthintve szivárványos álmomat.
Tört szárnyakkal is botladozva,
Útjára indulva beteg madár,
Úttalan utakon keresve
Félném hívó reménysugárt...
Nem erotikus vers kevésbé széplelkűeknek
Nyári életképek
Békanyál helyett ma langy felleg les, legyint.
Hány hányatott sorsú bárd sírja se domborul.
Walesben sem dolgoznak ma, hóhér sem tekint.
Nem kondul most a has, csak a lélek nyomorult.
Üzenet törölve Földtől az égig
azért, hogy elhiggyék, jó voltál végig!