Élet
Természetes jogunk a szabadság,
de nem is tudjuk, míg nincs jelen.
Sorsunkat mások határozzák meg,
és éljük életünk védtelen.
Szerelem
mint vulkán
tombol a vágyunk
szárnyalunk
Gyorsan futnak ezek a huncut évek,
Ki menekül, ki néha eltéved...
Ezernyi gondolat, édes, keserű,
Miénk nem téves, (?) hitünk elvszerű.
Az idő egy bizonyos elrendelt horizontján
megszületünk, és azonnal megkezdjük
vándorlásunkat az elmúlás ölelő karjaiba.
Egy kis árva nyuszi,
az ő neve Gyuszi,
elment az erdőbe
lányokat locsolni.
Már elérkezett a ballagás,
készülhetsz a felnőtt életre,
szükséged lesz a kitartásra
és a legjobb képességedre.
Az élet iskoláját már kijártam,
de még mindig tanulok, míg élek,
a tudásra türelmetlenül vágytam,
tudtam, hogy így lesz gazdagabb a lélek.
Szemedben látok egy képzelt világot,
ahol harmónia, tisztaság, szépség
fedi el a pókháló-finom ráncot,
élő tükröm vagy, végtelen békesség.
csüngő csillagok sokasága
poshadt éjszakát hörög
megszökött térből szüremlik
az árny a házfalak között...
Amikor újra a gereblyédet
fogtam,
s tavaszi napban őt
munkára fogtam,
kezed nedve kezembe
toccsant.
Gyermekeimnek
Az élet mély értelmét keresve
győzz le időt, távolságot,
szent imában fohászkodva
szeresd e reményekkel teli,
szenvedő világot!
Élet-halál forog, miként az orsó,
Egymást váltják bölcső-koporsó.
Ez az élet... létünk kincse,
Élünk, halunk, aztán semmi sincsen?
Szeme sarkából a világ oly picinyke,
úgy elkenődött, mint az éjszaka sminkje,
ragadós piócák marják, szívják vérét,
megkérdőjelezik habkönnyű erényét
Csipkerózsika álmából felébred,
kibontakozik lassan a természet.
Domb tetején megpihen a napsugár,
lassan felébred álmából a határ.