Élet
Este van,
s megint csak újra este van...
Akár egy vonat, elsuhanunk a Nap előtt.
Utána csendes történés néma átszállással,
s máris egy újabb reggel indulása jön.
Akár egy tört, úgy volt ismeretlen.
Ő is csak részben számított velem...
Az élet nem vár
Láthatod, az idő
Gyorsan száll.
Igyekezz hát!
Sok szép dolog
Vár rád.
(Bapeva)
Várni
Örökké
Valamire,
Várni, csak várni,
Mily haszontalan tett.
Mennyi szép van, mennyi jó!
Mennyi dallam, mennyi szó!
A világ s az élet
nemcsak fehér vagy fekete,
mindennek megvan
a maga ideje.
Engem úgy szerettek
ahogy csak lehet
amennyit nem látott
emberemlékezet
Hallom a kacsákat, a tücsköket, a baglyokat,
és az éjszaka megelevenedik.
Látom a csillogó Tejutat,
és az Égbolt élettel megtelik.
Darabokban játszik
Egészet az élet,
darabokban
éled az egész életet.
Merengő-fényes csillagok,
harmatot síró hajnalok,
hűvösebb alkonyi est
lelkembe borzongást csent.
XXIX
Nem tudom, végre van-e értelme
Ennek a pár hirtelen jött sornak,
Vagy úgy az egész kósza életnek,
De talán lehet ez egy új korszak,
Miben hullámozva, de partot ér
Lelkemnek e kicsiny kívánsága,
S nem merül el, mint ahogy sok-sok év...
Történjék bármi
Rossz, az élet mindig megy
Tovább, nincs részvét
A természetben, sírás,
Gyász, csak egy parancs: tovább!
27 év veled
Már el is,
elfeledett,
s oly
halvány az
emlék,
akkor ott
én s ő
hurrikánként...
Szomorú a gyermekmosoly
minden nap az arcomon,
szemeimben árnyat lopott
a végtelen fájdalom.
Ötven év felett is
lehet szép az élet,
őszi virágzásban
szomjazik a lélek.