Élet
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
Hétfőn halkan, haragosan hívott fel.
Kedden kellemesen kedveskedett.
Költőnek születtem,
Egy könyvelőbe szerettem.
Elvárnám, hogy szeressen,
Velem együtt nevessen.
Nem bírok aludni. Pár órára
hunyom csak le a szemem,
míg az agyam zúg és...
A naplemente fénye
Tölti be reménnyel lelkem
Emberek szeméből már
Semmi örömöm nem lelem
Kimerítő szolgálat
A legtöbbnek az élet
Ám mégsem boldog a többség
Sokszor nyomja vállukat az élet...
Jobb később, mint soha,
Anya helyett néha mostoha.
Jó munkához idő kell,
Új élethez is 9 hónap kell.
még
bőrömben a vágy gombostűi
a szívvarraton rosszul forradt hegek
feslett kabátomra a belső zsebet
isten házicérnával tűzi
Hús-vét.
Nevében is kiüresít,
hogy betöltsön a böjtölt
megváltás ígéretével.
Kell ez a macera az élettel, mert
meglékelné koponyámat a téboly.
Ürességet kiszellőztetni éppoly
huzatos, mint istenmagányból termelt
sajna vagy dafke csak egy nyelvet tudok
de magyarni édeskevés ma célnak
torkon ragadnak az akcentusok
én nem facérnék csak ő facérna
ötcsillagos a konyak s a szálloda
pop-corn jenki dudlival dudaszó
és idegenbe szakad a szál oda
ahonnan nem tér meg az utazó...
Nem segít omm, se mély kilég-belég,
csillagképhez igazult ég-körök.
Minek az aranycsillós napkerék,
ha mindig tőled, s nem feléd pörög.
a nyárelő elcsépelt etűd
mint mazochista pléh boy
a talponálló mellett függ
kiszögezve a téboly
sörszagút böffen a sátán
a világ részeg csendőre
fennakad minden szálkán
stílfűrészt uszít az erdőre...
nyers ősz-előleg
ablakon kilestem
lent avarszőnyeg
fönt az ég hideg szem