El nem küldött levél
Titkon néha még most is figyellek téged,
S rám törnek a régi, féltett érzések.
Idegenekként megyünk el egymás mellett,
Pedig ahogy téged, szívem úgy még senkit nem szeretett.
Olyan fura, már annyi minden történt...
én még mindig megszegnék érted bármilyen törvényt.
Most magam vagyok, egyedül, senki sincs velem,
kívül süket csend, bennem ezernyi érzelem.
Az öröm elmúlt, s mi szép, már mindez fáj nekem....
Kérlek, ne sírj, ne sírj a múlt után,
az elmúló gonosz órák után,
Ne gondolj arra, mi szép volt talán,
ne sírj, bárhogy fáj. Kérlek, ne
gondolj többé rám, bárhogy fáj.
Csak szeretni akarlak.
Ha hagyod, betakarlak,
minden érzésem rád rakom,
hogy szűnjön bennem a fájdalom,
mert úgy szeretlek, már fáj nagyon...
Szia!
Hát akartam neked írni, de már nincsen kedvem.
Történtek velem dolgok, leírni merjem?
Elfolyt a nyár, lassan csordogálva
kémleltem az eget egy csodára várva...
történet fonalát bontja a levél
a magány végtelen folyóján
mi összetartozunk, te és én
lázas mondatok ezt szavalják