Éjszaka van
éjszaka a fény elbújik
így fél
hűvös estéktől
szeretetlenségtől
éjszaka az ember sír
ezredszer
párnáin hajolva
magányba gubózva...
Éjszaka van,
Verseket olvasok,
De nem találom
Azt a sort...
Sem a mai napot, sem a többit nem feledem.
De most becsukom szemem, hogy nálad lehessek.
Érezzem bársonyos puhaságát ölelő karodnak.
S ízleljem lágyan simogató csókjaidat.
Éjszaka van,
Még nem alszom,
Síri a csend,
Hold sem világol,
Minden sötét,
Egyedül vagyok...
Éjszaka van, alszik a város
Ki nem alszik az is már álmos.