Éjszaka
Vörösen izzó napkorong
Nyugati látóhatáron,
Búcsút int a horizonton,
Fény nem tör át a fátylon.
Nap s a Hold
Akarlak, nyár s fénylő esteség,
akarom a csodás naplementét,
amikor a Hold már vádlón néz
a Napra, s küldi őt nyugvó hadba!
Hűvös szellő borzolja pipacsok tengerét,
Szökőárként zúdítja rám érzelmeim tömkelegét.
Bűvös dallamot sző az éji árny,
Nem akarok többet gondolni rá!
Kitisztult az ég, s fényesen
ragyogott a Hold.
Hideg, januári este volt.
Menetelés, nem több ez éjszaka,
Időnként feldereng az éj szava,
Ki szemmel lát, az vakon megy,
Útja lesz ím, kopár hegy.
Egy januári hideg, téli napon
disznó visít udvarunkon nagyon.
Álmos szemekkel nézek ki a tájra,
védekezik keményen az árva.
Hajdúszováton születtem,
az alföldi rónaságon,
csillag ragyogott felettem
koromsötét éjszakákon.
Aranyos parasztházban
hajtottam álomra fejemet.
Majd megérkezett a vihar -
akár egy pokolbéli üzenet.
Ha az éjszaka a tiéd, az elköteleződés kié?
Ha csak a test a játékszered, ki lesz veled, ki fogja kezed?
Szerelemből mély szeretet, fordítva is mehet!
Elköteleződés kellene neked!
Lassan indul a sötét,
feltekint az égre,
azt gondolja, ráér még,
de az éjnek vége.
Lidércálmaimat kergetem
a magányos éjszakában,
kialvatlanul hánykolódok
beszűrődő félhomályban.
Ma Hold mosolyog
Az égboltról mireánk -
Álmodj alatta.
laza hajókötelek lógnak
át a nyárba egy halálos tavaszból.
nappal nyájak legelésznek
éjjel dögevők nyálzanak
a fedeles- és hártyásszárnyú
rovarokra írt program néha lefagy.
Várjuk már,
szívünkben nyár.
Tengernyi kéz a magasban:
Ma este a város csak a miénk!