Éjszaka
Egy januári hideg, téli napon
disznó visít udvarunkon nagyon.
Álmos szemekkel nézek ki a tájra,
védekezik keményen az árva.
Hajdúszováton születtem,
az alföldi rónaságon,
csillag ragyogott felettem
koromsötét éjszakákon.
Aranyos parasztházban
hajtottam álomra fejemet.
Majd megérkezett a vihar -
akár egy pokolbéli üzenet.
Ha az éjszaka a tiéd, az elköteleződés kié?
Ha csak a test a játékszered, ki lesz veled, ki fogja kezed?
Szerelemből mély szeretet, fordítva is mehet!
Elköteleződés kellene neked!
Lassan indul a sötét,
feltekint az égre,
azt gondolja, ráér még,
de az éjnek vége.
Lidércálmaimat kergetem
a magányos éjszakában,
kialvatlanul hánykolódok
beszűrődő félhomályban.
Ma Hold mosolyog
Az égboltról mireánk -
Álmodj alatta.
laza hajókötelek lógnak
át a nyárba egy halálos tavaszból.
nappal nyájak legelésznek
éjjel dögevők nyálzanak
a fedeles- és hártyásszárnyú
rovarokra írt program néha lefagy.
Várjuk már,
szívünkben nyár.
Tengernyi kéz a magasban:
Ma este a város csak a miénk!
Tükrei vagyunk önmagunknak szüntelen...
Szívünk dobban mégis nesztelen.
Sohasem akartam, hogy ennyivel érjen véget,
de úgy látszik, a képet fordítva tetszik nézzed...
Öledbe, ha bújok... lesütöm szemem,
mint holdezüst selymén nyújtózó csillagok,
mézédes illatok, képek úsznak velem -
az éj méla csendje Tejúton andalog...
Végtelen abrosz az égbolt,
morzsák rajta a csillagok,
ropogós kifli a vén hold,
ínycsiklandók az illatok...
Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.
Álmosan pislognak a csillagok az égen,
a hold fényfátyollal borítja az éji tájat.
A tücsök sem ciripel, holnapra hagyja,
a madarak is lepihentek a fészekaljba.