Együttérzés
Egykor világunkban
Volt érték, és az számított!
Becsület, és nem pénz.
Becsület? Volt, de kiveszett.
Ma pénzzel mérik az embert.
Lángvörös éjszaka, gyászt hozó hajnal,
hiányzott segítő, éber őrangyal.
Hálát adok neked, Uram,
mindenemért, amim csak van.
Köszönöm a gyermekeim,
legigazabb szeretteim.
Családi körben
Sárga, halvány arccal a kórházban fekszik,
leállt a veséje és alig lélegzik.
Minden ajándék ajándék
Ki kér csokit, cukrot?
Puttonyomban azt is hozok.
Ki kér friss kenyeret,
édes cipót, sós perecet?
Mindennapi boldogság a gyermekeiddel
Korán reggel álmosan ébredni,
egy kedves mosollyal szembenézni,
egy-két összebújós puszit kapni,
halkan egy "Szép jó reggelt!" kívánni.
Fekete vasárnap
Mikor nem láthatod,
Milyen a nagyvilág.
Egy fehér bottal kell,
Hogy elinduljál.
Majd gondolj rájuk néhanap,
Nekik fekete a vasárnap.
Kolostorban dörömböl egy kopott ruhás paraszt,
Amíg felért a hegyekbe, megtett néhány araszt.
Csodálatos szőlőfürtöt szorít kérges marka,
Csikorog a vasajtó, s a kapus lép ki rajta.
Gyere át csak úgy,
ha nyomaszt a magány,
ha lelked nem tudja elviselni
a hiányt, mi most Rád szakadt.
Emlékszem! Régen ezek a fények égtek!
Ma csak az arcomig ér el melegével.
...Mások ezért cipelnek nagy terhet.
Fekete asszony csecsemővel hátán,
Tálban földet cipel, nagy gond ül a vállán.
Jó jónak lenni,
népünkért tenni,
összetartó erőt,
hidat kovácsolni.
Ott jártam és láttam, mit tett ez az álnok,
Amerre járt, széttörtek az álmok...