Egyedül
Már rég nem az egyoldalú
barátságok felszínén élek.
Maradtam magamban csupán
a megnemértett lélek.
Szép estét kedvesem
Ma is mint mindig
Nagyon hiányoztál énnekem
...Egyedül keringeni télen, egyedül megfagyni.
Egyedül reggelizni az asztalnál, egyedül a jövőt tervezni,
Egyedül élni a világban, egyedül az álmokat kergetni.
Hallgatni annyi, mint csendben lenni,
S a gondolataiddal egymagad ellenni.
Nem mai téma ez már köztünk,
Több éve húzódik már közöttünk.
Van Ő és én, ketten együtt egész,
Külön-külön pedig fél és fél.
Kezdet
Kérdem mindennap, az Istent kérdem,
Miért pont velem? Miért pont velem
Tetted ezt, hogy egyedül maradtam.
A magány nem ereszt.
Üvöltöm a kozmosz felé,
"Egyedül vagyok!"
Feszülten fülelek,
Fogam vacog.
Meleg kezet ellököm,
egyedül vívom harcom.
Ködbe merül arcom,
egyedül vívom harcom.
Mivel úgy hozta a sors hogy gondolataimat némaságba fojtsam
Szívem égő tüzét nem tudom másképp hogyan oltsam
A versek és a madarak lettek eztán legjobb barátaim
Vélük osztom meg minden gondolatim
Féljek-e kimondani,
Féljek-e megugrani?
Rettegek, mert itt vagyok!
Énkörülöttem démonok!
Tikkasztó szellő,
Halk háttérzene:
Távoli zúgásának
Szíved az üteme.
Itt ülök kint egyedül,
És úgy hiszem, hogy kijössz,
Mert hitemként teljesül,
Hogy csókoddal itt időzz.