Édesapámnak
Hajadba ősz szálakat festett az élet,
szemed mentén megszaporodtak a ráncok,
szürke színét megfakította az élet,
keményebbek lettek a férfivonások.
Szia, apa!
Tudom, nem tudtál sokáig kísérni az utamon,
De szeretnék pár dolgot megköszönni, gyere, mutatom!
Látod itt a helyet szívemben?
Egyszer te töltötted be azt,
Régen itt volt a kezed a kezemben,
Még érzem, ahogy megfogsz és a nyakadba raksz.
nem akarok emlékezni
a halálod napjára
nem jegyeztem fel a dátumot
nem fogok virágot vinni
a sírodra évfordulón
nem számolgatom hogy
hány év vagy nap telt el
nem tudom hogy múlnia...
Ki a létet a semmiből
Mindig visszahoztad,
Nem volt olcsó árud
Másnak adott szavad.
Nekem van a legszuperebb Apukám,
Egy hős és ezermester egyaránt.
Tomboló viharként zuborog a lelkem,
mint villámcsapás, úgy hasít sebeket bennem....
Te vagy az, ki öt gyereket nemzettél,
Engem római ötösnek neveztél.
Te vagy, aki embert nevelt belőlem,
És a félelmeimet sikeresen legyőztem.
Adtál tavaszt, nyarat, telet,
dagasztottam sarat, havat,
megitattál patakvízzel,
forronghattam örök tűzben.
Ha van még pár kincs
Ha igaz a szó
és vigasztaló,
ha bátor a tett,
mely lángolva lett,
ha együtt a szép,
s nem elnyűtt a kép,
ha erős a hit,
bár el nem vakít...
Apák napja megtisztelő
ünnepén
A gondoskodás tükre tárul
elénk.
Emlékszem, amikor gyerek voltam,
Felnézve Rád sokat álmélkodtam:
Milyen hatalmas vagy, s milyen erős!
Te, az én apám a legnagyobb Hős!
Óvtál gyöngéden, amíg csak hagytam,
S elengedted kezem, mikor úgy akartam,
De szereteted nem apadt, bármerre is mentem,
Hisz kislányod voltam, vagyok, leszek, bármit is tegyek.
A föld szeretete tett boldoggá téged,
Kitartó szorgalmad soha nem ért véget.
Gazdálkodó voltál... de elvették a földed!
Álmaid, vágyaid akkor összetörtek.
Apám, most lennél százéves,
Alacsony termetű, szláv fiú.
Neved semmiről sem híres,
S elszállt feletted két háború.