Édesapámnak
Sohasem feledünk
Öt hónapja már, hogy itt hagytál minket,
Fájó szívünk sosem feled Téged!
1969-2017
A test elmegy,
De a lélek itt marad.
A hang elmegy,
De a szó itt marad.
Ma veled álmodtam,
Szívemen a hasadékok könnyet ejtenek.
Mit nem tettem meg egykor,
Most átöleltelek.
Édesapa
Mit jelent nekem e szó?
Mindent, az egész életemet!
Ő az, ki hűen szeret
engem
Ő az, ki tanított
bölcsen
Ő az, ki lehozta...
Megyek csak sietve a kopott köves úton,
Roggyant biciklivel, mi már alig bírja súlyom.
Duruzsol a halk falu minden lakója,
Itt is az ideje, ötöt üt az óra.
Édesapa, édesapa, hol lehetsz most éppen?
Tudom, fent vagy valahol, odafenn az égen.
Fájdalom és kín, mi utad szegélye,
Bűzös magányban az egeknek beszélve.
Csak ülök némán,
nem jön szó a számra,
bekövetkezett, öt éve elmentél,
hatalmas űr maradt utánad.
Hat éves még alig múltam,
s már a sírodnál zokogtam.
Eltűntél a végtelenben,
fájdalom maradt a szívemben.
A szó elszáll, s az írás megmarad,
Kőbe vésem számodra ez ismeretlen szavakat.
Évekkel később jelentéktelen betűkké válnak,
s nem fogod tudni, mi köze hozzád e lánynak.
Az idő múlik, feledni Téged nem lehet,
Hiányzol nagyon
nehéz az élet nélküled.
Szeretett apámon látszik már az idő.
Szíve mélyén most is fiatal ő.
Fiatal korában dolgozott eleget,
Hogy fölneveljen nyolc kisgyereket.
Most egy új élet kezdődik,
hogy szép lesz-e, rajtunk múlik.
Csak a jóra kell figyelni,
a rossz emléket el kell feledni.
Szeptember havában ment el Édesapám, hiába volt jóember legyőzte a halál!
Erős, drága ember volt, sosem volt panasza, szerető jó férj, a legjobb Édesapa!
Ki a létet a semmiből
Mindig visszahoztad,
Nem volt olcsó árud
Másnak adott szavad.