Édesanya
Pattan a bimbó,
zöldül az ág,
májusi dalt zeng
fán a madár.
Ha volna egy elismerés,
amit a világon mindenhol elfogadnak,
mert aki önzetlenül szeret,
nagyobb értéke van, mint az aranynak...
Egy halvány pont suttogó éjjelen
körbefon, ahogy nekem csilingel.
Utolsó szívdobbanásig
Várt rád a terhesség alatt... szeretettel,
s később az óvodából hazatértedre.
Évek múlva az iskolából jöttöd
leste; büszkén látva minden örömöd.
Anyák napján
Addig vagyok teljes, míg ölelhetlek Téged,
életet adtál, s most életem a léted!
Addig vagyok boldog, míg segíthetek ebben,
míg beszélgetésünkkor fény gyúl a szemedben!
Édesanya egy van
ezen a világon,
és én ezt az egyet
most karomba zárom.
Anya szép volt ott, a halvány pirkadatban,
patyolat-sóhaja visszahozhatatlan -
arcomra, hajamra oly gyengéden landolt,
mire a napsugár ezüst tincset kontyolt
Virágokat hint a tavasz,
az arcokra mosolyt fakaszt,
rózsacsokor a kezemben,
emlékekkel a szívemben
rád gondolok, Édesanyám,
nótás kedvű, életvidám.
Elszállt évből tizenhét,
óvó karod rég nem véd,
nem ölelsz át, jó anyám,
elrabolt a rút halál.
Míg
Van, ki
Vár reád,
Siess hozzá!
Ez a boldogság!
Pilleszárnyra kelve elillant előlem,
kínzó, fájó versek szakadnak belőlem -
szétfeslett szívemből összeszabdalt rostok,
amit toll hegyével szótagokra fosztok
Édesanyám kis rózsája,
Kit dédelget a burába`,
Öntözgeti és táplálja,
El ne hervadjon a szirma!
Mint nád a lágy fuvallatot,
Hangjegy a szelíd dallamot,
Mint boglya a szalmaszálat,
Úgy szeretem anyukámat.