Édes álom
Nemcsak Valentin-nap
szeretlek én téged,
minden éjjel vágyom
forró ölelésed.
Tél van, szürke január,
a fák még csak álmodják a
tavasz illatát, a fák még csak
álmodják az éneklő madarak
kikeletdalát, melyre lágy
simítással, szerelmes csókkal
pattint föl rügyeket, bont szirmokat...
Felhős az éjjeli ég,
lombok közt járja táncát a szél,
s cseppek végtelenje hullik,
mely reggel harmatként fűszálon nyugszik.
Rohan az idő...
Rohan az idő, múlnak a napok, hónapok, évek,
s a régi nagy családodból már senki sincs véled`.
Emlékképek
Tegnap még Te voltál a világmindenség,
a Nap, a Hold és a csillagok életem egén.
Ma már csak gyönyörű álom vagy csupán,
ha enged elszenderülni a végtelen magány.
Egyszer még talán...
Napnak ragyogó sugara ébresztett...
Szeretettel takarózom -
finom meleg,
apró szívek takarómon,
féltő kezek...
Minden éjjel karjaiba vesz az álom,
szenvedéllyel, gyengéden szorít, úgy ölel:
a végtelent benne mindig megtalálom
...jó volna többé nem ébredni fel!
Vattacukor ízű szivárványt haraptam,
csokoládéágak roppantak alattam.
Marcipán mezőn a nyalókavirágok,
nyílnak, édesítik e mesés világot.
Akit elért e betegség,
Tudja, mi a cukoréhség.
Pattognak bennem a szavak,
"Fogd már vissza kicsit magad!"
Kezemben egy szál őszirózsa...
Elviszem, ha virrad az Óra!
Menekül a nap, a holddal kéz a kézben jár,
feldereng a simára csiszolt márvány.
Rémálmok között élek,
S örökké csak félek.
Mert nem jön az édes álom,
De még várom, hogy rám találjon.
Improvizáció egy sellősugallatra
El ne hidd, egy sor sem igaz,
Félálomban ezt csak kitaláltam.
Utánad vágyom
Vágyakozás innen messze-messze,
Fák alatt vagy a lombokba rejtve,
Így álmodozom csendben lepihenve.