Don-kanyar
Egy anya levele a doni frontra
Drága Fiacskám!
Hála Istennek, hogy megkaptam az első leveled,
Nagyon megörültem. Elég rövidre sikeredett.
Sokat aggódtam miattad. Nem írod, hogy vagy?
Beteg voltál, megsebesültél? Most már jól vagy?
Felettetek: hol a halál lengeti zászlaját...
Levél a doni frontra férjemnek
Forrón szeretett Kedvesem!
Fogadd szívvel írt levelem!
Áprily Lajos Ajánlás c. verse nyomán
Ne haragudj! A víz jeges volt,
A folyóvölgy nagyon sivár,
S a mező, hatalmas, veres folt,
Nem jöhetek többé ki már.
Don-kanyarban nem is volt tavasz...
Ezerkilencszáznegyvenkettőben ott nagy háború dúlt...
Negyvenhárom januártól még jobban megvadult... dúlt-fúlt...
Katonáink eljöttek, így nem láthatták a tavasz úrt!
Téli reggel a Don-kanyarban...
Szürkén, borongósan köszöntött be a hajnal, virradat.
Friss hó szaga érződött a levegőben... pirkadat....
Keserv öntötte el a szívemet,
De utálom én ezt a harcteret.
Éjszakai járőr a Don-kanyarban
A januári hold kissé előtűnő, csillogó ezüstfényében
Járőr oson ellen állások felé, a háború vad örvényében.
A megfagyott táj hideg, fehér csillogásában,
A halál hideg, ezüstfényű áramlásában...
Don-kanyarban
A hadtáp őrmester tíz hete szakaszparancsnokként szolgált
Egy majorban, az Ukrajnai Proszkurovnál, a Bug partján.
Meglátott egy parasztasszonyt. Barázdában poroszkált,
Lassan, egy nagyobb rongyba csavart batyuval a hátán.
Csak ülök a bunkerben, a vaskályha mellett,
A LI kettesen az oroszok repülnek a vonalak felett.
Gyertyacsonkom alig pislákol, küzd a sötéttel,
Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel?
A Don-kanyarból...
Hol vannak a katonák?
Mért nincsenek katonák?
Meghaltak a katonák!
Holtak már a katonák...
Illúzióvillanás a Don kanyarról...
"Isten a katonáink kezét teszi keménnyé
S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé!
A kicsi Istenkép férfikézzé nő,
Naggyá duzzad benne a férfierő."
Kiömlött a magyar vér a Don-kanyarban
...Magyar bakát - elvitték -, harcolva kiutat remélt.
Zúg a szél a Don-kanyari állásokba`,
De nem zúg a víz, oly` vastag jég borítja.
Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre,
Mert azt látták volna, és akkor az életeknek vége!
Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre?
Tudok olyan frontokról, ahol a sár megdermedt, a bőrre száradt.
Itt is front van, de itt nincs sár! Jég és hó nézésébe szem megfáradt...
Itt már a szemednek nincs izzó, érdeklődő fénye,
A végtelen hómező... mit lát, az a mindensége...
Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán,
A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán.
Kit idehívtak a "Sas" behívóval... a "mélybe",
Az tudja, hogy lehet biz` itt van élete vége.