Diákság
Minden tanár minduntalan tanít,
Minden hibánkat állandóan kijavít.
Küzd és kitart mellettünk örökké,
Hiányosságainkat elénk tárja tükörként.
Szeretnék én ötöst kapni,
Nagyon nagyokat aludni,
Félév végén levizsgázni,
Az évet örömmel zárni!
Koptattam tudásnak ódon lapjait,
Koptattam iskolám patinás padjait
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bánt
minket s ránt le a sírásba?
Az iskolába épen vonulunk mi, diákok,
mint túlterhelt gyerekek.
És az órák alatt felelések folynak,
felelő gyermekként mindent megpróbálunk
mi, túlterhelt diákok.
Végre!
Nem csörög a vekker reggelente,
így nem kelek ki az ágyból
reggel tízre se.
Eljön végre az a pár nap,
melyre a diákok várnak,
mindannyiuk egytől-egyig fogva
várják a szünetet, akár tapsolva.