Diákok
minden szülő meghal egyszer
s beszél alatta
beszél alatta
...baljós napok brekegnek
átaludtuk őket
parlagon szenvelegnek
Megszólal az iskolacsengő,
Mellkasban a szív reng, s feszengő.
Véget értek a virgonc évek,
Jönnek új kötelezettségek.
a derengő gyermeki béke,
a türkiz égbolt angyal-ragyogása
az ébenfekete éjszaka után,
mikor a derűs hold jeges udvarán
áttör a félszeg hajnali pír?
Elérkezett szeptember első napja,
a diákok visszaülnek az iskolapadba.
Utcák és a buszok megtelnek velük,
nagyon álmos még a fáradt szemük.
Elérkezett a nyár legutolsó napja,
Számlálhatatlan a diákok szomorú arca,
Újra megkezdődik az iskolapad-koptatás,
Megint hallható lesz a krétanyikorgás.
Eljött az idő, melyre mindannyian vártunk,
A tanév ezennel egy vastag lakattal bezárul.
Oly jó volt veletek, elszállt felettünk az év,
Voltak barátságok, szerelmek és tucatnyi élmény.
Ötvenhat októberében
Az igazságnak oldalán
Egy diák a nép tengerében
Magyarországért bátran kiállt.