Dallam
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Hatalmas az éjjel, elvarázsol csendje,
szélesvásznán szeplős, lobbanó csillagok...
sejtjeimben érzem, szétfeszít a messze -
fényévek határán mindenné olvadok.
Ugrik a béka kerek kis tóba
a gólyák elől,
ahogy csak bír,
- fátyol alól,
a ködből messze
feljön az égre a hajnali pír.
Szép ünnepet, karácsonyt várva
minden napon sok személy van szívünkbe zárva,
ahol felcsillannak a fények utcákon és tereken,
de ami nem múlik el sosem, az pedig a szeretet.
Titkos hiányod játszik
a reménytelen csendben,
egy csodálatos néma dalt
dalol a fülembe...
Tizenhét hópehely
horgolt hósipkák
hegyláncain holdsugár
hintázik halkan
*
kósza szélmosoly
korcsolyázik a tavon -
télbe zárt idill
*...
Egy világi bárányfelhőn
fekszem némán, búfelejtőn.
Fényes csillag hozott,
bársony égen jöttél,
első kis sóhajod,
pillantásod örvény...
Ha a bársonyos napsütés
egy varjat károgásra késztet,
az árnyékában sincs - a kis
pacsirta könnyed énekének...
Mikor ébredsz, minden reggel,
vegyen körbe szeretet,
ha vidám vagy, derűs, kedves,
minden perced szebb lehet.
Lugasban egy kis rigót
Fedeztem fel tegnap
A nyomában osontam,
Gondoltam - most meg vagy!
"huzatos padlásszobákban lakom,"
Csigalépcsők búja roppan az éjbe,
Egy családi portré csüng a falon -
Kint bagoly huhogja bajait széjjel.
A nap már régen elnyugodott,
Kint sötétség dúl
Szélvihar közepén,
A láng szívemben ismét felgyúl.