Csók
Még mindig ravasz...
(septolet)
Végre,
Végre,
A hideg télnek vége!
Rád tekintek hosszasan,
Rajtad felejtem szemem,
Te elpirulsz zavartan,
Még félsz tőlem, úgy érzem.
Itt most a csend az úr, azt súgja, hallgass el,
érted egy szív dalol, ezt csak így érzed meg.
Dobogja ritmusban, hogy végre már szeret,
egekbe repíthet ezzel ő tégedet.
Szeressük a nőket minden áldott éjjel...
Tarka szürkébe öltözött este,
Hágott a narancségbolt helyébe,
S ködpamacsnak nedűs, édes teste
Libbent lent alvó fáknak elébe.
haikucsokor
ha megszeretnél
talán szép is lehetnék
- a legszebb - neked
*
hidat építünk
két egymás mellett folyó
valóság közé
*...
Megjelent előttem egy gyönyörű lány,
vagy csak álom volt csupán?
Állt előttem karcsún, nyúlánkan,
az ismeretlenség szürke csarnokában.
Ujjaimmal megérintem selymes bőröd lágyan,
S szárnyra kel az öledbe burkolózott vágyam...
Alig várom már a vízkeresztet,
maszkabálban mulatni szeretek,
felteszem a sminkes álarcomat,
megviccelem vele a páromat.
Elsétáltam kedvenc padomhoz a parkba
ébren álmodni, visszanézni múltamba.
Itt kerestem először igaz szerelmet,
megmagyarázhatatlan, édes érzelmet.
Ragyog a kikelet, zsarátból tűz lobban,
pillangó-méz ajkad ízlelget, csókolgat.
Estefelé, amikor hozzád érkezem,
Az ajtó mögött vársz majd merengő szívvel.
Nyitod az ajtót, és ott állok előtted,
Szemeidben látom az örök szerelmed.