Csillagok
Nappal miért nem látszanak,
tündöklő csillagok az égen?
Az egész évemben madárként vagy jelen,
te kibontod szárnyaid egy ágon ülve,
tengerkék égen csónakázol szüntelen,
végtelen szabadságban megsemmisülve.
A lélegzet eláll,
S az ég is émelyeg,
Szédülten táncra hív,
A világunk megremeg.
Csókot éjjel a Hold lehel felém,
szempillámon érzem ajkait,
álomittas bódulat fényegén
suhannak kék angyalszárnyaim.
Ha repülni vágysz, hát bonts szárnyat,
s indulj el, mert a holnap várhat.
A nyár végi alkonyatban
földre hulltak a csillagok,
mint parányi nyári égbolt,
a bársonyvirág úgy ragyog.
Szeretem az éjszakai csendet,
Magányos tüzek fenn színre kelnek,
A merengő végtelent csodálom,
Ha nem jön szememre nyugodt álom.
Kristálypalotában jártam -
a Hold orcája ragyogott.
Körülzsongták lelkemet
finom, költői dallamok.
Édesanyám emléke
Én csak gyenge ember vagyok,
És nem biztos, hogy értelek.
Ha megsimogatod az arcom,
Kezed nyomát keresem.
Ünneplőbe öltözik lassan az erdő,
őzek és nyulak sorban állnak.
Koszorúba fonják lassan a csigákat,
és dalolva köszöntik a vadlibákat.
...Csontjaimban öreg ösztön,
Bár nem látszik igazinak -
Őseinktől kaptam kölcsön.
A medence mélyülő tükrében
Tengerkék s türkiz színével
A Paradicsom arcképe mosolyog.
Oly hangtalan lebeg sóhaja szárnyakon,
léptei nyomán zúg az áprilisi szél -
huncut mosolyával még egyszer táncba von...
...Függőségem sorai üdvözítenek.
Elnyel búskomoran a fekete csend,
mint egy magányos, néma apácarend,
és nincs más gyógyír, nem lehet,
szavam mindebben megreked.
Készül a nagy attrakció,
varázslatot főz a mágus!
Recseg, száll sok csillagszóró,
dolgozik az apparátus.