Csillag
Felnézek a csillagos égre,
kifejezetten vágyom fényre,
valami reményt nyújtó pontra,
feledni, hogy túl sok a gond ma.
Hosszú éveim súlya alatt
Szemem fénye lassan megkopott.
Évek múlva láthattam mégis
Köröttem felnövő csillagot.
Két szemed szebben ragyog, mint sarkcsillag az égen,
Gyengéd kezeid érintése többet ér, mint minden.
Ki rosszat űz, máshová kergeti,
hol még talán szépek és boldogok,
hol a jó még az esti ágyát veti:
fekete égen fényes csillagok.
Itt van a május, halk morajával,
festi a rétre a tiszta csodát,
száz szín a szikra, a tarka virággal,
újra teremti a harmóniát!
Cipőtől indultunk
Arcig jutottunk,
Ha nem vagy velem, kilyukadok,
Mint a régi lufid,
Ha mosolyog a pofid,
Születik egy csillag az égen,
Emlékszem, milyen volt régen,
Amikor lefotóztad...
A polc alatt, a polc felett
jót mulat rajtam valahol.
A szék felett, a szék alatt:
ujjával zongorázva dalol.
A szívedet szép apránként osztogattad szét,
Az enyémmel pótoltad ki végül a helyét.
Most én vagyok, aki belül igazán üres.
Arra kérlek, hogy a szívvel engem is szeress!
Csillagjegyek versbe öntve 12/2
Halak
Halak legfőbb ereje: hogy képzelnek.
Legnagyobb erősségük: az érzelmek!
Kifinomult fantáziával rendelkeznek,
TiszTánlátásra teremtettek!
Fürkészted már éjjel az eget,
mikor lámpa fénye nem vakít?
Millió csillag ragyog neked,
nyugodt fényük valamit tanít.
Van az úgy, hogy elfárad már a lélek,
és visszatérne az égiek népes seregéhez.
De valami mindig űzi még, és hajtja,
mert a test örökkön csak őt akarja.
Szállj fel magasra
lelkemnek sóhaja,
fényesen ragyog már
karácsony csillaga,
tündöklő, tiszta fénye
a szabadba csalogat,
estharang kondul,
oly meghitt a pillanat.
Hold-cipócskát megszegik,
ég-habjával megkenik,
lecsurran az alkony-méz,
pille-pehely pilinkéz
Felment a csillag az égre,
egészen fel-fel, délre,
Jeruzsálem szép egére.
Este van már, este,
csendes az éjszaka,
a korom sötétben
hogy találok haza?