Csillag
Lelked már a csillagok nyomán,
csak halványan látom arcodat...
lépteid hallom, és az idő porán
rajzolnék boldogabb napokat.
Hűvös lábnyomodba
lépve álmodom ma
a bús reggelt szépnek.
Bennem tüzek égnek.
Tündérmanók
Végre leesett a hó,
eljött a fázós február,
ahogy a tündérmanók
sétálnak át az éjszakán.
Hétfőtől vasárnapig, az estétől másnapig,
Reggeltől egész estig, gondolattól a tettig...
Az égboltot gyertyafénykristály
díszíti fent a magasban,
százmilliónyi csillagcsokor
szikráz a kékbe aranyat.
Lehajtom fejem, párnám egy farönk,
Az éjszaka leple terül ki elém.
Alszik minden, beburkol a csönd,
Halandó szívem csak arra vár...
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Hatalmas az éjjel, elvarázsol csendje,
szélesvásznán szeplős, lobbanó csillagok...
sejtjeimben érzem, szétfeszít a messze -
fényévek határán mindenné olvadok.
Morgolódunk télen-nyáron:
hőgutára fehér álom?
Pokol tüze? Jeges verem?
Széjjeltárjuk dolgos kezünk,
miért nem jó semmi nekünk?
Felhők csókja: puha selyem.
Napok csókja: izzó selyem.
Avagy az antiküthérai szerkezet
Kétezer éve tévesztett el utat
hullámsírba süllyedt római corbitat.
Száztizenhat éve halászok meglelték,
belőle pár tárgyat múzeumba vitték.
Szél
ringat
zöld fenyőn
csillagfüzért -
csúcsán üstökös
A tél legszebb ünnepén karácsonyfa
ágain millió szép dísz ragyog,
s ezt az ünnepet ragyogóvá varázsolja.
Gyere ki a rétre,
rétnek közepébe.
Szedek ott virágot,
százszínű virágot,
milyet a világ még
sohasem látott.
A hold pompázik égen,
Ballagok gondolataimba merülve,
Gyönyörű fény az éjben,
Megyek előre csillogásába megsüketülve.