Csapda
Lelkünkbe tapos az életnek árja,
rágja a létet a hiány, a nincs.
Mindenki csak az örömöt várja.
Nincs a sikerhez biztos kilincs.
Visegrádon, Szentgyörgypusztán
élt egy csapat róka,
ellátogatott mihozzánk
gyakran a tyúkólba.
Sziszifuszi munkával végül épségben
álcázva, egy ravasz kis kígyó képében
az ördög becsalt minket pont ott a tőrbe...
A napok vad ritmusán, ha nem tetsző
Ingoványnak csapdájába érkezünk,
Szívünket megfeddő, mi sajgón metsző:
Álljuk próbáját, s magunkért nem teszünk,
Mert harcainkkal nincs már mit mentenünk...
Lidércálmaimat kergetem
a magányos éjszakában,
kialvatlanul hánykolódok
beszűrődő félhomályban.